Még egy járvány sem tudta megállítani hatalmát. Egy nemrég megjelent albummal és egy sorozattal ma a legtisztábban erősíti önmagát.

Lali csak "leszáll". De sem a jetlag, sem az akcentusa nem észrevehető annak ellenére, hogy több mint egy éve Madridban él, ahol a Sky Rojo-t forgatja, a Netflix legújabb kasszasikerét, amelynek a főszereplője. Ebben a pandémiás helyzetben is folytatta a zenei útkeresését - így született meg a Libra, a negyedik stúdióalbuma - amiben megtalálja saját kettősségét, megtapasztalja a magányt és hiányolja a saját ölelését...De ez "az élet keresése" ahogy itt mondják.

Buenos Aires nemcsak az évfordulós címlapunkkal fogadta - amelyben babonákkal dacolt velünk, és fekete macskával pózolt - de az idei év számos projektjével is: megválasztották a Puma nagykövetévé, zsűri lesz a La Voz Argentína új évadában, és előmegbeszéléseket folytat Tamara Tenembaum El fin del amor könyvének képernyős adaptálása miatt.

Lalit komolyan így látjuk. Nem kétoldalú, egyike azoknak az embereknek akikkel jól érzed magad, akikben megbízol, akikkel egy interjú csak őszinte lehet - és nem tudjuk, hogy magyarázzuk meg - de ahogy a kamera elé áll minden érthető lesz: ő egy popsztár. Megvan benne az erő a stadionok megmozgatásához, ugyanakkor a mélység színésznőként vagy aktivistaként, hogy hangot adjon a fájdalmának és az igazságtalanságnak. Reméljük úgy fogja élvezni ezt a találkozót mint mi.

- Milyen rátalálni Buenos Aires-re?
- Furcsa visszatérni. Az az őrület, hogy az ember akarja, de ... készítettem egy videót, hogy hiányzik! Valami keserédes van bennem.

- Mi volt a madridi életben amit most hiányolni fogsz?
- Nos, ott megkóstoltam a városban az élet nedűjét mindenféle titkolózás nélkül: ha felismernek, ha nem...Nem akarok úgy kinézni mint egy bolond, aki azt mondja kérdezzétek Messi-t milyen érzés lehet. De hé, az én skálám szerint tudom ha elmegyek egy bevásárlóközpontba ott történik velem valami. Aztán öntudatlanul elkezdessz egy olyan életet felépíteni, ami kényelmes a számodra. Ott nem gondoltam közvetlenül ezekre a kérdésekre. Éltem annak a környéknek az életét, csináltam az apró dolgaimat, elmentem a kis kávézó helyeimre, hihetetlen emberekkel találkoztam és a szivemet megnyitottam olyan helyzeteket felfedezésére amiket nem ismertem. Ez mindig szép.

- Úgy érzed, hogy ennek köszönhetően különböző dolgokat ismerhettél meg magaddal kapcsolatban, és egy új Lalit kaptál?
- Úgy érzem, hogy megerősített egy Lalit: megerősítette a kollégát, a nőt, az egyéni énemet. Az önvizsgálat kötelezettség, amikor egyedül vagy egy másik helyen, minden kétséget kizáróan arra késztet, hogy felismerd azokat a dolgaidat, amelyek ott voltak de megnyugtattad őket és hirtelen látod a növekedést. Az egyik azt mondja: "Úgy érzem ez egy élmény ami növekedésre késztetett." Nos, láttam. Úgy éreztem minden nap történt valami, és ez volt az élmény szépsége.

- Mintha a pandémia nem állított volna meg. Folytattad a tervet: kiadtál egy albumot, leforgattál egy sorozatot...
- Mert nyugtalan szamár vagyok! Van mit együttműködni egy pszihológussal: nem tudom hogyan álljak le, nagyon fiatal korom óta dolgozom. Ezenkívül ha tetszik amit csinálok nagyon nehéz döntenem a megállásról. Mert mindig keresek egy új projektet, vagy valami új módot, egy dalt vagy bármit. A világjárványban az történt velem, hogy tovább dolgoztam, de mint mindenkinek nekem is újra fel kellett találnom magamat, például énekeltem, de másképp csináltam. Nem? Én, aki az összes showt csinálom  hirtelen ott voltam otthon egy mikrofonnal a házi stúdiómban, hogy felvegyem a dolgokat, feltöltsem őket a hálózatokra, és így osszam meg a zenét. Mintha nem álltam volna meg, ugyanakkor abbahagytam, hogy azon gondolkodjak hogyan lehetne másképp csinálni a dolgokat. A megállásom is kiváltság volt, mert másfél legfeljebb két hónapra álltam meg és rögtön visszatértem forgatni. A Sky Rojo volt az első olyan sorozat Spanyolországban, amely forgatása újraindult.

- A sorozatban a karaktered egy nő, aki megpróbál elmenekülni az emberkereskedelem gyűrűje alól. Beszéltél már olyan lányokkal akik emberkereskedelmi hálózatban voltak? Hogy történt ez?
- Igen, a forgatókönyvírók és a készítők ötlete volt mappákat összeállítani prostituáltakkal készített interjúkkal, az emberkereskedelem áldozatairól, és mindezt az információt a három főszereplő Vero Sánchez, Yany Prado és én kaptuk meg. Elolvastuk, megosztottuk, megbeszéltük, arról volt szó, hogy a földre hozzuk és valóban megértsük ezt a borzalmat. Aztán az intim része volt a feladat, hogy képesek legyünk összeállítani a karaktereket a fikció számára. A Sky Rojo egy akciósorozat, amely olyan témáról akar beszélni amit kevesen választanak, miközben szórakoztat. Elég dicséretesnek tartom, hogy a mainstreambe helyezhetem. Van egy koncepció, ami nagyon jól meghatározza a sorozatot, ami a trójai falóé: megadom neked a szórakozást, a csillogást, az őrületet, a repülő autókat, mindent felgyújtunk...de nem jössz rá, és tőrbe szúrsz azzal amit hallani akarok és ami történik. Szerintem ez egy nagyon okos döntés. Számomra szükségesnek tűnik erről beszélni bármilyen formátumban is. Tudjuk, hogy amikor létezik egy dokumentumfilm amely a nőkereskedelemről szól sokan nem nézik meg. Ez a sorozat meghív téged a fikció élvezésére, és mesélni fog valamiről, amely intim akkordokat érint meg biztosan.

- Megszegsz egy szabályt, amely a következő: "egyszerre egy dolognak kell elkötelezned magad hogy az gyümölcsöt teremjen". Két dimenzió túl nagy, hogyan tudod kezelni az energiát?
- Nagyon tisztában vagyok azzal, hogy rengeteg energiát használok el. Nagyon szeretek dolgozni. Minden nap felébredek és értékelem a lehetőségeimet. Számomra kiváltságnak tűnik azt dolgozni amit szeretek. Nem veszem természetesnek, nem tűnik nekem valami megszerzettnek, hanem olyannak amelyet folyamatosan keresnem kell. A művészetet valami 360 foknak látom, és ha holnap elkezdek festeni, és rájövök, hogy tetszik akkor valószínűleg ezzel fogok dolgokat csinálni és nem hiszem, hogy nagy festőnek kell lennem ahhoz csak át kell adnom magam a kifejezésnek. Nagyon egyértelműen fordul ez velem elő a zenével és a színjátszással, amelynek két hajtóereje van és ezek mindig itt vannak. Ami a színészettel történik velem az az, hogy én választom meg, hogy mit fogok tenni. És a zene annyira személyes, és ez a projekt annyira fontos számomra, hogy mindig megnyerem a mérleget. De projektenként haladok. Kiadok egy lemezt, és közben forgatok egy sorozatot, de nem fogom tagadni, hogy eljön az idő, amikor fáradt vagyok, de lehetőséget látok arra, hogy élvezzem ami az enyém. Kiváltságként élem meg.

- Az utolsó albumod, a Libra személyes keresési folyamat volt?
- A Libra az egyensúlytalanságom volt, nem igazán koncentráltam arra, amit először szerettem volna az összes lemezemen. Bementem a stúdióba és azt mondtam: 'Tényleg nem tudom, áramlani fogok, mert nem tudom.' Ez a lemez tiszta áramlás. Szép áramlás, de voltak gondolataim is: 'Nem tudom, hogy ez rendben van-e.' Minden nap különböző gyártókat láttunk Los Angeles-ben, Miami-ban, Spanyolországban, de ez is sok keresés volt számomra. Valójában azt kérdezték tőlem: 'Mit szeretnél ezzel az albummal?' Csináltam és ilyen volt: 'Fogalmam sincs, ez csak egy folyamat.' Libra nem csak azért mert a horoszkópom, hanem azért, mert volt valami egyensúly ami számomra úgy tűnik megtörtént velem az albummal. Ki kellett egyensúlyoznom a latin hangzást és a popot, ami a lényegem, hogy keveréket készítsek Lali-ból, ez abból a Laliból származik amit most érzek. Olyan volt mint egy imbolygás, és a kép hoztam nekem mikor találkoztam a lánnyal a borítón. Megálltam  és ilyen megvilágosodást kaptam: ' Keresgélek és tisztában vagyok azzal, hogy megpróbálok kapcsolódni valamihez.' Van valami nagyon szép az album esztétikájában, ami ehhez kapcsolódik, a lábaimmal a homokban, a földön mezítláb.

-  Nőként úgy érzed magas költségeket fizettél azért, hogy az iparhoz tartozhass? Sokat kellett lehunynod a szemed? Néhány nappal ezelőtt Cazzu és Arcángel keresztezték egymást, amely vitát indított...
- Ebben a válaszban óvatos leszek, és megnyitom a két szélét. Mert a válasz 'igen'. Nagyon nehéz nőnek lenni bármilyen iparágban, főleg az előadókéban, amelyet a férfiak uralnak. Minden producer férfi, minden döntéshozó férfi, mindig. Szerencsére mostanra kezdek női arcokat látni magas pozíciókban a zenében. De a fő válasz 'igen', mert vállalnom kell a felelősséget és beszélnem. Tisztában vagyok vele és ez összefügg a másik széllel: voltak dolgok, amelyek nekem könnyűek voltak, de az hogy nekem könnyűek még nem jelenti azt, hogy a válasz 'könnyű', mert tisztában vagyok vele, hogy nem az. Úgy érzem varázspálcám van: hasonlóképpen mentem előre, nyitottam az ajtókat annak érdekében, hogy Argentínában egy fiatal pop művészt láthassak, és ezt nem egy egoista helyről mondom, hanem egy olyan a kollégáim számára fontos helyről akik később saját zenét készíthettek vagy kevesebb lett a félelmük. Az, hogy szép úttal rendelkezem nem jelenti azt, hogy az ipar nem lenne szuper a nők számára. Én fordítva látom, ha X okból tudok ajtót nyitni, és ez az ajtó segít valakinek az nagyon jó. És visszatérve Cazzu-hoz és Arcángel-hez a városi műfaj még macsóbb. És továbbra is támogatjuk az arany csípőkkel és nyolc szamárral körbevett gyerek videoklipjeit. Arcángel azt fejezte ki, hogy azok a szamarak akik táncolnak körülötte nem tiszteletre méltóak , mert ők nem gyermeket nevelnek. Elképzelem ezt az ütést Cazzu számára, mert ő abból a zenei műfajból jön. Szóval így szól: Bocsáss meg, itt vagyok...mit akarsz mondani? Mindehhez köze van annak, amit lebontunk. Gyönyörűen működött annak a lebontása hogy már nem szabad bármit mondani. Ha ilyesmit mondassz, akkor az elmúlt években nem tanultál semmit, ez nem ingyenes, nem mondhatod azt amit akarsz. Ez nem azt jelenti, hogy büntessék meg az illetőt, mert ő is tanulhat és jobb lehet ebben, nem kell elkeríteni. Egyszerűen azt mondom, hogy jó, hogy ez azért történik mert azt mondod: 'Vigyázat'. Már nem szabad mondani valami helytelent, és tisztelni kell a nőket. Aki megmutatja a fenekét az Instagram-on, és aki úgy dönt nem teszi, bárkit.

- Apropó, szép kapcsolatot ápolsz a testeddel és az érzékiségeddel. Tisztában vagy azzal, hogy más nők modellje vagy, akiknek esetleg nincs ilyen kapcsolata a testükkel? Hogyan gondolsz a videóid, dalaid képeire?
- Igen, tisztában vagyok vele, ugyanakkor természetes folyamatban vagyok mint mindenki más elfogadom a saját szorongásaimmal és dolgozom rajtuk, a saját traumáimon és bizonytalanságaimon amelyekből sok van.  Néha úgy tűnik hiper készen vagyok a testemmel, és az az igazság, hogy nem, mindig folyamatban van a magad alkotása. Te magad vagy az aki megítéled az esztétikai részt, ez az évek tanulsága. Az elmúlt öt-hat évben sokkal jobban tisztába voltam azzal, amit önmagam elfogadásáért, megszeretéséért, a gyönyörű megjelenésért végzek, amikor szorít a farmer mert hirtelen megérintem magam és rájövök, hogy ha ez a farmer túl sokat táncol az sem jó. Tisztában vagyok azzal, hogy az ember ki van téve és hogy sok fiatal követ engem, tudom, hogy ez egy fontos kérdés. Mindig próbálom tisztázni, hogy nem vagyok példa semmire, mert mindannyian mindig a saját csatáinkat vívjuk. Néhányat a patriarchátus vívott ki, és nagyon nehéz törölni ezt a bélyeget, de mindaanyian mindig ebbe a folyamatban vagyunk. Úgy gondolom, hogy a kifejezési módomban az ad nyugalmat, hogy azon túl, hogy tisztázom, hogy nem érzem magam példának semmiben és remélem senki nem másol le semmiben én sem vagyok bolond, és tudom, hogy a smink, és hogy felveszem a jelmezt és színpadra állok nagyon inspiráló azoknak a fiataloknak, akik szeretik a zenét vagy bármit. Az a mérlegem, hogy amikor beszélek vagy kifejezem magam vagy feltöltök valamit a hálózatokra azt nézem, hogy a személyemben ne az esztétika legyen fontos a számomra. Az vagyok, aki vagyok, beszélek amit beszélek, smink nélkül is felmehetek, szuperprodukció lehetek a színpadon, vagy játszhatok szexi karaktert is. Ha csak a színpadi femme fatale arc lenne ismert rólam furcsa lenne a válaszom. De úgy gondolom egyensúly van egy Lali között, aki többé kevésbé látja ahogy mozgok , hogy milyen vagyok az életben, ahogyan a szexualitásommal játszom, mindegyik én vagyok.

- Hogyan boldogulsz a pénzzel? A siker ezt is meghozza, és a pénz olyan energia, amit tudnod kell kezelni...
- A pénz olyan energia, amely sokáig tartott még megértettem. Olyan családból származom, aminek joga és szükséglete volt, és tíz éves korom óta dolgozom, de eljött az idő amikor többet keresel mint a szüleid és 12 vagy 13 éves vagy...Ez egy olyan kérdés hogy ha felnőttként nem dolgozol rajta bűntudatod épül, amely megakadályozza, hogy megértsd , hogy ez a pénz jó és nem rossz. Ez a pénz nem von el a tiédtől, minőségi életet biztosít, életminőséget nyújt  a szeretteidnek. Úgy gondolom, hogy a szüleim által adott nevelés miatt megértettem mire jó a pénz. Van házam, és tudjuk, hogy mit jelent a tető , főleg ebben az országban, ahol vannak emberek akik bármennyire is törik magukat egész életükben nincs nekik. Tudtam házat venni a szüleimnek, vagy kezet nyújtani a testvéreimnek, komolytalan dolgokat venni mint nyaralás és először utazni...Apró komolytalan ízek, de ezek a dolgok, amikben látom az erőfeszítésemet. Barátok lettünk a pénzzel, mert kezdtem megérteni, hogy ez egy olyan eredmény amely miatt nem kell hibáztatnom magam. Számomra ha meghívom a barátaimat egy grillre, és megkérdezik 'mennyit költöttél?'  megölöm őket. Ott látom a pénzem: elköltöm a szeretett embereimre, jó étkezésekre, jó borra. Ez olyan egyszerű, de velem és a pénzzel történik.

- Legutóbb mikor beszéltünk nagyon szerelemesen láttunk 2018-ban, szerettük volna tudni mire készülsz most...Kicsit fantáziáltunk, hogy Miguel Ángel Silvestre-vel vagy...
- Tudom, hogy csalódást okozok az országnak, sajnálom. Egyike az ezer történetnek, amelyről az embereknek fogalma sincs és soha nem mondanám el nekik, ez az én magánéletem. De azt mondják nekem: 'Nem akarod elmondani?' És esküszöm, hogy nem vagyok Miguel Ángel Silvestre-vel, egyáltalán. Nagyon szép kapcsolatunk van, szeretjük egymást és nyilvánosan dobálja ezeket a megjegyzéseket és szövegeket rólam, de ugyanezeket mondja nekem is. És persze az emberek fantáziálnak, és azt mondják: 'Valami történik itt!' De esküszöm nem. Nagyon jól vagyok, az az igazság, hogy tapasztalat volt máshol élni - a pandémia közben, anélkül hogy utazhatnék, és láthatnám Santi-t, aki a barátom volt - újra kapcsolatba lépett velem: 'Nos, Lali, az élet eléd állítja ezt a helyzetet!' Én aki mindig barátnő voltam, beleszerettem és odaadtam mindent, magamnak adtam ezt az időt ebben a pillanatban, hogy más dolgokat éljek meg. Találkoztam emberekkel , nagyon csendes helyzetben voltam, nagyon nyitott voltam az általam ismert emberek felé, és ez hihetetlen. Megéltem a nőiességemet, a szexualitásomat, a szabadságomat egy nagyon nyugodt helyről, és ez jól sikerült a számomra. Megtanultam, hogy ne essek kétségbe, mert nincs párkapcsolatom. Most itt a sor, és ezt ki kell élvezni mert csak  a jelen van. A jelenem arra késztet, hogy most önmagammal legyek és csodálatos embereket ismerjek meg és ez nagyszerűnek tűnik számomra.

- De jól kijössz a magánnyal...
- Igen, ezekben a pillanatokban. Nem arról van szó, hogy címlapra kerüljek: 'Magányos barbár vagyok.' Az az igazság, hogy vannak olyan pillanataim amikor nem jövök ki olyan jól mint bárki más. Van valami természetes keresés, hogy amikor nem jó a magány át kell gondolni miért. Mindazok a kapcsolatok amik bennünk vannak, a függőség, amelyet akkor generálunk ha beleszeretünk valakibe szuper károsnak tűnik számomra. A szar napok arra késztetnek, hogy megtanuljak valamit a magányról, és hogy a magányommal egy csodálatos napot töltsek el, ez is tanulás.

- Nem veszed magától értetődőnek a dolgokat, ez áldás. Van benned valami hála. Hogyan csinálod? Sokkal kevesebbel néhány ember már a lovon érzi magát...
- Két téma van itt. Egy dolog a hamis alázat amikor azt mondják: 'Ó, nem érdemlem ezt meg.' De nem vagyok alázatos. Valójában az hogy ki vagyok tanulás, és semmi köze az alázathoz. Az hogy megérkezem a munkahelyre és mindenkit üdvözlök az oktatás kérdése nem pedig a művészi oldalam. Amikor a színpadon vagyok tényleg azt gondolom , hogy Whitney Houston vagyok és betörök a fenekemmel a próbán mert jól akarom csinálni, megyek, próbálok, keresek és mindent összerakok , megtervezem az öltözetet, úgy csinálom, hogy képes legyek rá, és azt a helyet amit elfoglalok mindennel el kell foglalnom. De ettől még nem gondolkodom azon, hogy nincsenek olyan emberek akik nálam jobban csinálják vagy hogy megérdemlem-e ezt. A megérdemlés kultúrája furcsa...Nagyon sok ember érdemel olyan dolgokat, amik nem történnek meg velük, vagy fordítva vannak olyan emberek, akikkel történnek dolgok és azt mondod: 'Nem érdemli meg, hogy mindez a szar vele történjen!' És ez az élet...mit tudhatnék. Felelősséget vállalok azért, hogy amim van az nem csak nekem van. Dolgozom ha valami nem működik, keresem az utat, próbálkozom, játszom valamivel, esztétikát keresek. Nem érdekel, nem szeretem ismételni magam. Van egy természetes impulzusom, de nem hiszem, hogy jobban megérdemelném mint mások. Ebben rejlik a különbség. Azt hiszem tisztában vagyok azzal a hellyel amely miatt sem szerény, sem naiv nem vagyok, látom a helyzeteket. A munkámnak van értelme, mert mások is dolgoznak ezen a projekten. Azon a napon amikor elvesztem a gondolatomat, tudom hogy van egy csapat, amely jobbá tesz engem.

- Milyen egy ilyen nagy csapat vezetőjének lenni?
- Furcsa, hogy valaki azt mondja vezető vagyok. Amit elmondhatok magamról, mert tisztában vagyok ezzel akár ebben a munkában, akár ügyvédként, az az hogy bármelyik csoporttal  akivel együtt dolgozol azt hiszem van valami ami ha nincs, akkor nincs semmi: mély tisztelet és hála a másik felé. Úgy gondolom, hogy a vezetői lét alapja az, hogy először hálás vagyok azért, hogy a másik kölcsönadja magát, és odaadja neked az idejét és tehetségét. Nem arról van szó, hogy a másik számára kiváltság, hogy veled lehet. Nekem is kiváltság, hogy legyen ez a csapat, ez kölcsönös. Utána az történik velem, hogy szeretem jól érezni magam. A zűrzavarok, a rossz hangulat, általában nem létezik. Mérleg vagyok, szeretem a harmóniát. Amikor valami nincs összhangban észreveszem és ez zajt okoz. Zavar amikor az emberek 'egyben vannak'. Természetesen vezetőként mindig olyan helyeket keresek, ahol leválhatunk a feszültségről amelyet a munka okoz. Összeállítok egy találkozót - amikor csak lehet - gyakran, grillezek a csapattal, a csapat házigazdája vagyok, és megkérdezem: 'Hé, hogy állsz? Hogy vannak a szüleid?' Ezek a személyek úgy érzik a főnökük tudja kik ők, mi a gondjuk, mi érdekli őket. Vezetőként hirtelen be kell fékezni, és meg kell mondani, ha valami nem volt jó vagy így nem működik. De úgy gondolom mindent lehet tiszteletből mondani.

- Ebben a hónapban a címlapunk címe: 'Teremtsd meg a szerencsédet.' Egyetértessz? Mi a helyzet a szerencsével?
- Ez egy egyensúly, mert van szerencse, ami sokáig működőképessé teszi a dolgokat, de ha a gyerekkoromra utalok, akkor szerencsés embernek tartom magam. Mondok valamit ami számomra jelentős: anyám egyik barátnője , aki egy nagyon különleges nő, aki lát, aki úgy érzi hogy nagyon kötődünk egymáshoz, és amikor édesanyám terhes volt velem ez a barát megérintette a hasát és azt mondta: 'Ez a lányod aki lesz nagyon különleges ember, nagyon jó ember lesz , megvan a maga fénye és valaki folyamatosan védeni fogja...' Odaadtak és azt mondta: 'Milyen szerelem, milyen isteni!' De igaz, hogy be kell vallanom, hogy lány korom óta úgy érzem, hogy bár jó hangulatot teremtek és dolgozó vagyok, van némi szerencsém is. Nagyon sok tehetségesebb ember van nálam, de mégis én vagyok itt.  Tehát nyilvánvaló a szikra, a szerencse, megfelelő időben kellett lennem. Például az első casting történetem kicsit ilyen: eltévedtem, és belecsöppentem egy olyan castingba, amely Cris (Morena)-é volt. Ez egy kis szerencse, és sokszor olyan energiát érzek amit nem igazán tudok, hogy mi ez, vagy hogyan jött létre. Olyan energiát érzek, amely azt mondja nekem: 'Gyere, gyere.' Van valami, ami jó hangulatot ad. Hiszem, hogy az univerzumban van egy energia, amivel tisztában vagyok és amelyet átölelek hogy továbblépjek. Nos...nevezzük ezt szerencsének.

Mit szólsz hozzá?

"Remek munkát kell végezned, hogy ne ismételd meg önmagad."

'Az őrültektől.' Lali tiszta mosoly. És ideg. És szorongás. És nagyon szeretne beszélni arról, amit eddig titokban tartott: a Libra-ról, negyedik albumáról, amely csütörtök este jelent meg, és szilárdnak és biztonságosnak érzi a zenei oszlopait, amelyet városi popként határoz meg.

'Ladrón' az új együttműködés címe Cazzu-val , lemezcége a Sony döntött úgy, hogy ez ütős lesz. A fekete-fehér esztétikájú videoklip összehozta őket, és nem csak azért, mert a dalt távolról rögzítették, hanem mert a videót Lali Madridban rögzítette rendezői debütálásaként, Cazzu pedig Buenos Aires-ben.

"Meg foglak találni, hogy börtönbe helyezzelek." , énekli Lali, aki 'a régi idők díváját' játssza. Ezzel a negyedik albumával egyértelmű, hogy a latin zene elitjébe került.

A kislemezek által már négy dallal találkozhattunk, amelyek az albumon is rajta vannak: LALIGERA, Lo que tengo yo, Fascinada, és Como así a CNCO-val.  Most pedig megismerhettük a legújabb videoklipet a Ladrón-t és további három együttműködést is: No puedo olvidarte Mau y Ricky-vel, Pa' que me quieras Noriel-lel és az albumot záró meglepetést:  az Una esquina en Madrid-ot, amelyet Fito Páez komponált.

A Sky Rojo sorozat miatt, amelyet Lali Madridban forgat Zoom-on keresztül  beszélt ennek az új korszaknak a 'gondolatmenetéről'. "Rájöttem, hogy önmagam újrafeltalálása nagyon nehéz feladat, és hogy ezt a kifejezést néha alábecsülik. Egyre jobban csodálom a művészeket akik egyik albumról a másikra feltalálnak, és próbára teszem magam ennek elérése érdekében."

Miért Libra? Mert ez az ő csillagjegye, de más okból is. "Az egyensúly keresése miatt, a balansz. Köze van ahhoz, hogy két éven át dolgoztam a dalokon, amelyekben pontosan az egyensúlyt kerestem. Az összehasonlítások általában számomra rosszak. Ritka, hogy hasonlítgatok és hasonlítom magam egy jó pillanathoz, amelyet meg akarok ismételni. Ez nem csak butaság,  de nem is valóságos.De remek munkát kell végezni, hogy ne ismételd meg önmagad. Nem ahhoz kell hasonlítanod amit korábban csináltál, hanem ahhoz, hogy elmozdulj mindentől és ez a gondolat értelmet adott a negyedik albumomnak: vállaltam, hogy olyan zenei stílust csináljak , amely városi pop, de próbálom személyre szabottan hangoztatni, hogy amikor meghallgatsz egy dalt az albumon érezd, hogy ez Lali. Ez kimondva könnyűnek tűnik, de a valóságban ez egy fárasztó keresés."

És elkezdte Lali a trap-et. "Mindent elhozok az éjszakával, drága vagyok, a pazarlásod vagyok.", énekli dacosan az Eclipse-ben. A szerelem áthatja az egész albumot. Néha viszonozzák, néha csak nemi vágy, néha ez egy fegyver, amely halálos lehet, de mindig mágnesként lépünk be és ki a Libra játéka szerint. "A dalszövegek hosszúak, akárcsak a főszereplő válaszai. "Nagyon sok dalszöveg van. Ezt néha kritizálják, de én dalszöveg párti vagyok azért mert sokat beszélek. Sokat beszélek és ugyanez történik velem a dalokban is. Igaz, hogy a daloknak néha kicsit lélegezniük kell. Az Eclipse egy dal, amely Miamiban készült, ahol ennek az albumnak a nagy részén dolgoztam Rafa Arcaute-val, aki nem csak a dal producere, hanem az album producere is Julio Reyes-szel együtt, aki zeneszerző és dolgozott Alejandro Sanz és Shakira-val is ezáltal az univerzumok még több hiphopot kapnak. Ez és a LaLigera más hangokra vezet, mint amit én csinálok. És a szöveg és a dallam nyomja ezt meg a legjobban. Az Eclipse számomra szuper popnak tűnik: a hangszerkezet, a dallam, a kórus, a dalszöveg, nagyon nőies szándékú és nagyon erőszakos az alap és rongyosabb mint amit általában csinálok.Ez a fúzió határozza meg, hogy mi történik általában ezen az albumon."

- Ha már a trap-ről beszélünk, a Ladrón-ban  együtt énekelsz Cazzu-val, és a videoklipben rendezőként is bemutatkozol.
- Nehéz eset vagyok, mindig részt vettem az alkotó folyamatokban, és félénken kezdtem bele a rendezésbe, de ezúttal az történt velem, hogy mivel nekem volt ötletem, hogy mit akarok forgatni a csapatom arra biztatott: 'mutasd be az ötleted, világosan, ha fekete-fehérben akarod megcsinálni rendezd meg.' És megtettem. Tiszteletben tartom ezeket a sok tehetséggel és kreativitással bíró helyeket, ahol olyan emberek vannak akik ennek köteleződtek el. Nem ezért teszem bele magam ebbe a szerepbe, hanem hogy a kamera előtt álljak, de ezúttal vállaltam a kihívást. Különösen ez az ötlet volt a fejemben. Játszani akartam a régi idők díváinak képzeletével és azzal hogy milyen lehet ma dívának lenni. Számomra Cazzu egy díva , és amikor zenei mozdulatokat csinálok úgy érzem magam, mint egy díva. Vizuálisan, a ruhákkal együtt popdívát játszom. Ez egy olyan hely ami tetszik, szórakoztat. A fekete-fehér esztétikát nem használják széles körben a városi műfajban. Cazzu és én is másképp nézünk ki, ugyanakkor száz százalékosak vagyunk.

- Milyen volt a forgatás a távolból Cazzu-val Buenos Aires-ből , te pedig Madridból?
- Én a sorozat éjszakai forgatásán voltam Spanyolországban. Itt hajnali 3 volt, és Cazzu Argentínában forgatott. Közvetlen kapcsolatom volt, és egy monitoron láttam , hogy mit csinálnak Buenos Aires-ben. Cazzu-val beszélgettem, és megkérdeztem hogy érzi magát. Zseniális a gyorsasága. Szerette a dalt. Van valami hasonló az életmódunkban. Van egy eltörölhetetlen dolgunk: a környékünk. Két szomszéd lány, akik a valódi térből szerezték meg a helyüket, és őszintén keressük kik vagyunk és mit akarunk csinálni.

- Ezen az albumon a városi zenére jellemző karibi nyelvet használod. A dalok közül kettőt a Bailo pa' mi és a Pa' que me quieras kifejezéseket belefoglalod a szövegbe. Mit jelent ez?
- Valami történik velem természetesen, és be kell vallanom, hogy argentinként féltem tőle a korábbi albumokon vagy legalábbis nem voltam olyan hangulatomban, hogy megváltoztassam  a sajátos nyelvi fordulatokat, de igaz hogy ez akkor történik meg veled amikor elkezdessz sokszor egyesülni más művészekkel és producerekkel. Ez az első albumom, amelyen szinte dalról-dalra különböző producerekkel dolgoztam. Stúdióról stúdióra jártam Los Angeles, Madrid, Miami, Buenos Aires. Mexikói és kolumbiai emberek csatlakoztak a produkcióhoz, és hirtelen megnyílnak a saját nyelvi fordulatok, és formák.Számomra nagyon gazdag volt, hogy elhagytam a félelmet és megnyílhatok egy nagyobb közönség előtt , amely Latin-Amerika. Bár mindannyian testvérek vagyunk és ugyanannak a részesei az én utamat összeolvasztom egy másikkal ha ez kényelmes és nem hangzik erőltetettnek, akkor van értelme, és szép folyamat volt ezeket az ötleteket megvalósítani: 'Bailo pa mi', 'Pa que me quieras'. Ezek olyan kifejezések, amelyeket nagyon természetesen építettem be a stúdióban a máshonnan érkezett kollégákkal. Ez egy olyan album, amely sokat nyitott ki a fejemben írásban és beszédben is. Természetesen nekem nem az a mondásom, hogy 'Pa que me quieras' de amikor a dallammal játszol azt tapasztalod, hogy ezek a dolgok jók.

- Azt mondtad a Sky Rojo forgatásának szüneteiben szorosan figyelemmel kísérted a Ladrón videoklipjének forgatását Buenos Aires-ben. Mit mondtak a kollégáid?
- Nem hiszitek el. Mindannyian sok mindent csinálunk, de főleg színészek. Láttak engem amíg azt vártuk fényt illesszenek a telefonhoz, hogy javítsunk egy zenei mozdulatot, meghallgatva a számot és azt mondták: 'Esküszöm csajszi nem hiszem el, hogy ennyi energiád van mindenhez.' És az az igazság, hogy ha valamiért rajongsz akkor arra fordítod az időd  ha nincs is. Szeretném megjegyezni hogy ez nekem nem számít, tetszik hogy jó, hogy valamit képvisel és elmond arról amit csinálok. A negyedik albumot nem azért adom ki mert muszáj, hanem azért mert rajongok érte. Érdekel az új anyagok továbbadása, mert egy nyugtalan szamár vagyok, ahogy Argentínában mondanák. Nagyon tetszik, a munkám áldás.Amikor nagyon fiatal voltam apám azt mondta nekem a legtöbb ember azt dolgozza amit tud.

- Valamikor ezelőtt azt mondtad hogy az egész életedet ennek akartad szentelni a zene vonatkozásában, de egyértelmű hogy a színészkedés párhuzamosan folytatódik, ugye?
- Természetesen a színészi utam mindig nagyon őszinte volt. Mindig szerencsés voltam, hogy kaptam egy forgatókönyvet, egy javaslatot színészkedésre, de ha nem éreztem, ha nem olyan volt amit akartam akkor átadtam a lehetőséget, és belefogtam egy másik tevékenységbe, a zenébe. A zene sok ideig tart. Egy éve vagyok együtt ezzel a sorozattal, de általában egy fikció vagy egy film pár hónap. A zene viszont mindennapos. Mindig az volt a választásom, hogy a zenét jobban ölelelem mint a színészkedést, de amikor érkezett ez a lehetőség , hogy megcsinálhatom a Sky Rojo-t , ami egy nagyszerű javaslat volt a Netflix Spain részéről nagyszerű lehetőségnek éreztem. Lehetőségem van, hogy főszereplő legyek itt Spanyolországban, olyan színészekkel akiket csodálok, olyan filmélményekkel ami itt van, . Képzeljétek mindkét tevékenységet nagyon magamhoz ölelem és szerencsésnek érzem magam.

- Milyen a munka Álex Pina-val?
- Lenyűgöző látni mennyire világos minden. Úgy képzelem, hogy amikor valaki egy ilyen nagy világsikert ér el, akkor gyakran kell még egy olyat csinálnia...Azt hiszem tele leszel kérdésekkel. De ezek az emberek teljes gázzal járnak, ahogy itt Spanyolországban mondják. Alex és csapatának tökéletességének szintje óriási. Hatalmas gyártási szint. Nagyon elkötelezett a sorozat, sok akcióval bír. A karakterek nagyon élénkek és erősek. Nagyon sok energiát igényel, de ha Alex Pina úgy érzi hogy nem sikerült elérni amit várt, akkor mindent visszaállítanak és ez nem csak azzal a kérdéssel függ össze, hogy a Netflix felfogadott téged és pénzt adott hanem a művészi kérdéssel is. Sokat tanulok arról, hogy működnek itt a dolgok, hogy működik Alex Pina. Egyik sorozatában sem volt ez nyilvánvaló  és azt hiszem ez lesz a Sky Rojo-val is. Sorozataival ikonikus dolgokat ér el.

- Már láttál valamit a sorozatból?
- Nem láttam a teljes eredményt, de amit láttam az nem hasonlít egyetlen sorozatra sem és sok személyiség kell ahhoz, hogy valami ilyesmit elérjünk. Bármelyik alkotónak ez a fő célja, de nem mindenki éri el. Alex-nek és a Vancouver-nek  van egy ilyene és a Netflix örül, hogy ezt elmondhatja. Világszerte piacra dobják. Képzeljétek el mit jelent ez. Ez egy óriási lehetőség a számomra. Nagyon hálás vagyok.

- Ez egy olyan szerep és téma, amellyel korábban még nem foglalkoztál.
- Ahogy mondod. Három emberkereskedelemben szenvedő lányról van szó, akik megszöknek a futtatójuk elől. Ez egy olyan sorozat, amely kikerül az univerzumba, ahová nem minden kerül ki. Ez a sorozat nem egy dokumentumfilm a nőkereskedelemről, de beszél róla.Akcióval, és totális szórakoztatással rendelkezik: minden aminek meg kell történnie megtörténik, , és ez egy nagyszerű alkotás, de igazából valami valósról beszél, amelyet általában elhallgatnak, amivel kevesen akarnak besározódni, hogy beszéljenek erről a témáról. Az emberkereskedelem nem csak a szórakozóhelyeken belül történik. Amikor megyünk az utcán állandóan titkos helyek plakátjait láthatjuk, és senki sem tesz ellene valami sokat. Van aki hirtelen nem tér haza, bezárják, ellopják az útlevelüket. Lányok, akiket azzal tévesztenek meg, hogy elhiszik, hogy kapnak munkát...Ezer történet és érdekes dolog van a sorozatban, ami nem tekinthető csak víziónak. Minden oldala nyitva áll: a strici, a megtévesztve érkezett személyek, olyan emberek akik a prostitúcióban dolgoznak, de nem érzik magukat szabadnak. Karaktereink különböző dolgok miatt szenvednek a sorozat előrehaladtával. Nagyon érdekes, sokkolni fogja az embereket.

A Libra záró dala egyfajta bónusz, ajándék, amely nem áll messze az album hangzásától és produkciós ötletétől. Una esquina en Madrid a címe, és a különlegessége, hogy együtt készítette egy másik argentinnal , aki tudja hogyan kell élni a nappalt és a hosszú éjszakákat a spanyol fővárosban: Fito Páez. "Csodálatos volt, mit mondhatnék.Itt voltam a madridi lakásban, kissé nosztalgiázva annak az évnek a kezdetétől amikor 29 éves lettem, majdnem 30. Ez egy csodálatos pillanat az életben, de erős annak, aki 10 éves kora óta dolgozik. Basszus! Nézzétek meg az összes vizet, amely áthaladt a híd alatt. Nagyon természetes módon kezdtem el írni a dalt a pici erkélyemen, szószerint Madrid egyik sarkában és másnap azt kapcsoltam hozzá amikor Fito meghívott énekelni és felvételt készíteni az albumára. Már beszélgettünk az alkotói folyamatomról, küldtem neki a dalokat, ő meghallgatta és kommentálta őket. Ha valaki olyan csodálatos mint Fito az minden oldalról táplál, az ajándék. Nagyon félénken küldtem el neki ezt a dalszöveget, és másnap videóval válaszolt amelyen a zongoránál ült és a dallamokat kereste. Azonnal sírni kezdtem. 'Megcsinálom veled, imádom amit írtál.', mondta nekem a maga stílusában. Azonnal elkezdtünk dolgozni Diego Olivero-val, a producerével. A hangomat egy madridi stúdióban vettük fel, távolról dolgoztunk, és így készült ez a dal, ami számomra a hab a tortán, ezért zárja le a Libra-t. Nem csak azért mert számomra rendkívül különleges, hanem azért is mert ez a dal jól megalapoz valami mást. Nagyszerű bezárás és kiváltság, hogy Fito-val van."

- Úgy hangzik mint a 80-as évek himnusza...
- Ezek voltak Fito szavai: 'Ennek a te himnuszodnak kell lennie.', mondta nekem, és aztán elkezdtük készíteni. Az egész folyamat hihetetlen volt, a vele folytatott beszélgetések, annak megértése hogyan viszonyul a zenéhez, tanulva abból amit mesélt nekem a zenémről, arról ahogy írok, ahogy csinálom, amit csinálok. És amikor meghallgatom a dalt valami nagyon erős dolog történik velem.

- Naponta érkeznek hírek a világjárvány második hullámáról Európából. Hogy vagy?
- Ezt mostanáig soha nem mondtam el, és nem tűnt nekem sem úgy hogy minden információval rendelkezem. Elkaptam a Covid-ot itt Spanyolországban. Panaszkodik nem tudok, vannak akik életüket vesztik és mások, akik nagyon rosszul érzik magukat. Nekem nyilvánvaló tüneteim voltak, amelyek azt jelezték, hogy elkaptam. Két hétre állt le a forgatás. Nyilvánvalóan minden kollégámat tesztelniük kellett. Egészségügyi nyomkövetésem volt, amíg negatív eredményt nem kaptam, és visszatérhettem a forgatáshoz , így sok mindent nem tudok felidézni, mert vannak emberek akik életüket vesztik, mondják hogy ők már átélték és ez az én lelkiismeretemet is helyre tette. Nyilvánvalónak tűnik de nem az: még mindig nehéz felismernünk, hogy ez az őrület közeledik felénk, és azért jött, hogy mindannyiunkat egyformán felpofozzon, mert nem tesz különbséget. Olyan helyre visz minket, hogy tisztába legyünk azzal, hogy én bármennyire szerencsés is vagyok mert van orvosi szolgálatom és a lehető legkevesebb rossz időm van tudom, hogyha a kórházakban elfogy a hely egy orvosnak kell döntenie , hogy kiket gyógyítanak és ez egy társadalmi dráma, egy horror, mert itt arról beszélünk kinek van nagyobb értéke, nagyobb befolyása mint másnak. Ez egy újabb dráma a vírus felett. Beszélek róla a fiatal barátaimmal, mindannyian hiányoznak. Van egy öt hónapos unokaöcsém akit nem ismerek, és vannak emberek akik drámai módon élnek. Nagy tisztelettel élem meg, vigyázok magamra, próbálom azt tenni amit mondanak nekünk, mert ugyanakkor mindannyian tanulunk. És különösen Spanyolországban úgy tűnik ismét márciusban vagyunk.

- Hogy éled ezt meg?
- Nagy csalódással. A visszaesés érzése elkerülhetetlen. Érezni az utcán, a munkahelyen, a barátokkal. Nagyon sötét energia van. Szerencsés vagyok, hogy a művészetnek szentelem magam és ez elvonja a figyelmemet, ráadásul sok kollégámmal ellentétben szerencsés vagyok, hogy továbbra is dolgozhatok. A forgatás minden gondossággal és protokollal folytatódik. Nagyon hálásnak kell lenni, mert a világ megáll. Színészek, zenészek, az egész argentin csapatom, a testvéreim sem dolgoznak. Igyekszem az embereimnek, a hozzám közel állóknak segíteni, amennyire csak tudok. Társadalmi kérdés annak tudatosítása ami történik. Nehéz felismerni, hogy ez a valóság, hiszen úgy néz ki mint egy film a világ végén. De ez nem a világ vége. Előre kell menni, próbálkozni kell, hogy a pofon a lehető legkevésbé fájjon. Nincs más választásunk, ezen nincs mit vitázni.

A zárás előtt van még idő valami másra, hogy kivizsgáljuk szerelmi életét miután bejelentette szakítását Santiago Mocorrea-val. "Nagyon furcsa tweet-et kiposztolni, hogy tisztázzam ezt. Úgy gondolom van egy intimitásom és gondozott magánéletem, ami az enyém, nem adom el mert az enyém. Ritkán jelentek be valami ilyesmi személyes dolgot, de tekintettel azokra a körülményekre , hogy tudjuk hogyan működnek a hírek a Santi-val való négy éves kapcsolat tiszteletére, hogy minden több mint jó volt közöttünk, és a sok szeretet miatt tettem ezt. Be akartam jelenteni az információt és próbáltam minél hitelesebb lenni. Ez olyasmi volt amit nyilvánvaló okból sokáig főztünk. Spanyolországi munkámat a Covid meghosszabbította, a sorozatnak még hosszú utat kell megtennie, mert két évadot forgatunk együtt, és a dinamikánk logikája vezetett minket ehhez a döntéshez.  Sokat dolgozik, és én is. Szeretettel hozott döntés, még akkor is ha őrültségnek tűnik. Nagyon jól fejeztük be és szuper kapcsolatban vagyunk."

 

Mit szólsz hozzá?

Az egyre inkább nemzetközi csillag mesélt a növekedéséről, és a nők identitásáról és hatalmáról.

"Egész életemben ennek akarom szentelni magam"

Az argentin művésznő ugrott egyet és nemzetközi csillag lett. Miközben nagy személyekkel stúdiózik és énekel színészi munkára is vállalkozik: egy Netflix sorozatot forgat és újabb tervei is vannak.

Lalival interjút készíteni nem könnyű. Nem tudom mennyi egoja van, semmi ilyesmi, de a napirendje nagyon szoros ami egyik helyről a másikra viszi őt. Azon viccelődik, hogy nem csomagolja ki a bőröndjét és nincs is élete. Nevet azon a gondolaton, hogy ő egy utazó hangya, és nagyon büszke amikor áttekinti az évét. Lali büszkélkedhet azzal, hogy 2019 szuper volt. Az évet a hagyományos Countdown-on kezdte a Times Square-ön, New Yorkban együtt Mau y Ricky-vel , Ricardo Montaner fiaival. Ezután a new york-i Galore címlapján szerepelt, aminek témái a divat, trendek és művészet, ahol Jared Ryder fotós kamerája előtt pózolt. Anélkül, hogy elmozdult volna a Nagy Almától, január 30-án, szerdán láthatták az arcát együtt Thalíaval, a mexikói művésznővel, a képernyőn megtestesülve a Times Square-ön, így promotálva a Lindo pero bruto videoklipjét, a dalét ami vitathatatlan siker volt. Nemzetközi elköteleződése jeléül februárban Lali a Vogue Mexico magazin címlapján szerepelt, ahol a tekintélyes fotós Guy Aroch készített róla igazán természetes fotókat. Ezután részt vehetett a Lollapalooza 2019-en Rio de Janeiro-ban és ő volt az első argentin művész, aki fellépett a Rock in Rio fesztiválon, majd sikeres showkat adott Izraelben és Spanyolországban, ahol részt vehetett az Únicos Fesztiválon a Teatro Real de Madrid-ban. Megállíthatatlanul szembenézett a Brava turnéval az első Egyesült Álllamok beli turnéjával, ami október 30-án kezdődött New Yorkban és olyan városokban folytatódott mint Nashville, Chicago és Washington D.C.. "Annyira megdöbbentő volt, egész idő alatt azt éreztem mintha először lennék színpadon, így éreztem magam minden városban amit meglátogattam."

- Az év nagy részét az Egyesült Államokban töltötted akár Miamiban vagy Los Angelesben.
- Tudom, de ez még mindig nehéz nekem, löknek hogy itt legyek. Van családom, és párom (Santiago Mocorrea), szeretek itt élni, és úgy érzem van helyem ahová visszatérhetek.

Ebben a hiperversenyképes univerzumban Lali egyre erősebben fut és letelepedik művészi identitásával. "Az iparban - és az ipar szót a legtisztább és legnyersebb formájában mondom - csakúgy mint a zenében kevés olyan alkalom van, amikor a művészi minőség határozza meg a sikert. Ezt inkább a számok határozzák meg, az hogy hány követőd van a hálózatokon. Ez egy furcsa követelmény, amelyben én is részt veszek és vállalom a felelősséget, mert az iparág tagja vagyok, ugyanakkor nem azonosulok vele, mert nem táplálja a művészi egészem. Természetesen amikor kijön egy dal, feltöltöm és figyelem a megtekintéseket, hogy hányszor hallgatják satöbbi, de ez nem az én szálam, igazából mondom. Az igazi keresésem nincs itt beállítva. Ma úgy tűnik a követők száma meghatározza milyen típusú ember vagy. És ez nagyon zavaró. Ezért próbálok menekülni, és nem összetéveszteni."

- Milyen módon?
- A digitális platformok fontosak, de számomra a nagy igazság az élő show. Nem az, hogy hányan hallgatták meg a dalomat vagy nézték meg a videómat, hanem hogy hány ember fizetett a bejáratnál, hogy lássa Lalit, hány embert érdekel, hogy meghallgassa a dalaimat a show-m nézőjeként, és ott a minőség veri a mennyiséget. És ezt mondom neked egy olyan évben, ahol nagymértékben növekedtem a hálózatokon, sok nézővel. Természetesen mindez fontos, de nem hagyom, hogy a művészi minőségnél több legyen a mennyiség, és mindenekelőtt az emberi minőséggel tudjuk védeni a művészetet.

- Úgy érzed nem veszítetted el az identitásod?
- Egész életemben erre szeretnék törekedni, ez a kutatásom és megpróbálok megtenni mindent ami az idővel megmarad, és amit meg tudok védeni a jövőben. És ez nem egy póz, mert tudom, hogy része vagyok a divatnak a hangnak, de amit csinálok az mond valamit, azonosít engem, mint a LaLigera (az első dal a negyedik stúdióalbumról, ami 2020-ban jelenik meg), ez a dal meghatároz engem. Az ipar egy hatalmas örvény, ezért próbálok nem belekerülni.

Lali, a fény / Kicsi és gyors / Tiszta dinamit / Mindenki azt mondja az vagyok / Oh-oh-oh / Képviselem magam bárhova is megyek / Mindenem van a semmiből / Ragyogással születtem, de pénz nélkül / Az egész világot megnyertem egyedül / Ezt akartam / Minden amit látsz az enyém és nem tudom eladni / Minden amit érzek te is érzed / Ezzel az argentin zsákmánnyal ami bekapcsol. /

"Nagyon tisztában vagyok azzal amit képviselek és a LaLigera-t tudatosan készítettem, magamra nézve csináltam, amikor kicsi voltam és táncoltam a házunk ebédlőjében. Volt ott egy tükör, amelyben magamra néztem, úgy igazán és a legmélyebben, és arról a lehetőségről álmodoztam, hogy közönségem legyen. Nagyon sok ember van ebben, bizonyára van egy kislány aki táncórákra jár, aki álmodozik, de ezeken az órákon sok erőfeszítéssel  fizetnek az illúziókért. Nem felejtem el honnan jöttem, nem felejtem el a sok embert se akik megvették a lemezem, meghallgatták és álmodoztak. És leginkább a fiatalok egy olyan országban ahol kényszerítenek a hitre vagy hogy gondold azt, hogy lehetetlen az álmaid követése. Én elértem, erőfeszítéseket tettem, dolgoztam és ezért tisztában vagyok azzal aki vagyok, aki nem egy szám a Spotify-on, a globális megjelenés sikere."

A 28. szülinapja hetén, október havában, Lali ezt írta a Twitter fiókján: "Minden módon új szakasz kezdődik. Nem vagyok ugyanaz. Nem akarok ugyanaz lenni. Nem érdekel semmi ami ugyanaz. Egy olyan szakasz, amelyben új emberek csatlakoznak, hogy kísérjék az utam és kövesse azt a vonatot, amely néhány évvel ezelőtt elindult, és már mozog. Nem veszek semmit biztosnak ami velem az előző években történt. Minden nap kíváncsi vagyok mi a siker számomra. Mit akarok igazán. A válasz egyszerű és tiszta: önmagam lenni. Lali lenni, csinálni dolgokat amiket szeretek és nem azt amit mások mondanak nekem. Vagy amit mások gondolnak."

- Ez a gondolkodás pillanata, amely egyértelműen kapcsolódik ahhoz, hogy mit jelent a társadalmunkban híresnek lenni, sikeresnek lenni...
- Sok más dolog is van számomra, ami sikeressé tesz, és a leginkább emberi helyről beszélek. Találkoztam olyan emberekkel akik nagyon híresek, nagyon sikeresek, volt szerencsém kereszteződni Ricky Martinnal, Serrat-tal, nagyon nagy emberek, nagy köpenyt viselnek abban amit csinálnak, rendkívül nagylelkűek másokkal, a legfiatalabb művészekkel. Képesek hallgatni rád és beszélgetni olyan dolgokról amelyekben nem ők a főszereplők. Ismerve őket rájöttem, hogy annyira sokan a levegőben beszélnek arról mi híresnek lenni, sikeresnek vagy amit sokan képzelnek, azt gondolják azt jelenti, hogy jól teljesítesz. És az igazság az amit nagyon vigyázva mondok ennek az oka az, hogy ezek a fogalmas sok embert megzavarnak, akik azt hiszik híresnek, sikeresnek lenni az ha Ferrarid és aranyláncaid vannak. Ha arról álmodsz, hogy Ferrarid van és aranyláncaid és megcsinálod az csodás. A munkámmal megvettem a házamat, jól élek, jól vagyok, vannak álmaim és mély vágyaim amelyek érzelmekhez kapcsolódnak, olyan célkitűzések, amelyek nem verbalizálhatóak, nem tudom hogyan mondjam. Születtem valamivel, ami arra kényszerített, hogy ezt a munkát végezzem , nem úgy kezdtem hogy egy nap elmentem a castingra és ezért ennek szenteltem magam. Dolgozom és lelkiismeretesen csinálom, nem vagyok a legjobb énekesnő a világon nem vagyok a legjobb táncos, de igen mindent feltettem, igyekszem mindent megtenni és megtenni azokat a dolgokat amiket akarok. A képviselt helyem számomra nyilvánvaló, ezért nem süket a fülem azzal kapcsolatban ami történik. Nem akarom elveszíteni ezt a helyet, mert ez nem egy sablon.

- Az iparban a sablon is rendben van.
- Természetesen, ez egy ritka és nehéz ipar, ahol tolnak téged és úgy érzed minél inkább sablon vagy annál jobb leszel, mert így elkerülheted az ellentmondásokat és alkalmazkodsz ahhoz amit akarnak. Én más dolgot választok.

- Valójában sokan 360-as művésznek tartanak téged, mert minden részletre odafigyelsz.
- Ez szórakoztat a legjobban, amikor művészként látnak engem 360-ban, mert ez túlmutat a dalokon, amelyek természetesen a legfontosabbak. De figyelmes vagyok a showkra, az öltözetre...Szeretek gondolkodni a show koncepcióján, mert minden gondoskodik az elmesélésről és próbál befolyásolni. Amikor lemezt készítek arra gondolok, hogy mindent kísérjen az esztétika, ahogyan a Brava-val tettem, ahol minden szuper zsúfolt volt, modern, egyértelmű olasz befolyással és mindent vittünk a videókba, a showkba is. Írok egy forgatókönyvet amit el akarok mondani és tehetséges emberekkel veszem körül magam akik segítenek nekem elérni amit akarok, értelmezik azt amit elképzeltem. Az igazság az, hogy nem gondolok arra, hogy azt mondanák nekem 'énekeld ezt', 'tedd ezt', 'mozogj így', az igazság hogy nem tudom ezt csinálni, kivéve ha színésznőként egy karakter bőrébe bújok , mert az egy más munka. Azt kell mondanom: ez a legjobb munka a világon, mert köze van az érzelmek generálásához, és szerencsés vagyok, hogy meg tudom ezt csinálni. Vagyok ez a munka, ez az életem, de ezentúl személyesen van a családom, a barátaim, a párom, a lelki része. Azért vagyok ez a munka, mert kommunikátornak tartom magam.

- Kommunikátor?
- Igen, sokkal több mint egy énekes, egy show woman, kommunikátornak gondolom magam, mert mondok dolgokat, csinálok dolgokat, hiszek dolgokat, mutatok dolgokat, akár tánccal, dallal, jelmezzel. Csodálom azokat, akik ezt teszik: gondolok Madonnára, Beyoncéra, Lady Gagára, akik nem csak őrült öltözetet viselnek és kimennek énekelni, mondanak dolgokat van fogalmuk arról amit csinálnak. Természetesen könnyebb beskatulyázni mert nők, mert popot csinálnak, mert sikeresek. Sokkal könnyebb megbotlani a poppal mint a rockkal, és az igazság az, hogy amit csinálnak tartalommal rendelkezik. Gondolok mindenre amit Madonna tett, úttörő volt, gondolok Björkre is. Nem csak nők, akik énekelnek. Minden amit ők csinálnak és arról álmodom, hogy ezt elérjem.

- Olyan nőkről beszélsz, akik felemelik a hangjukat, és ebben az évben részt vettek a Latin Billboard 2019-en Las Vegasban, ahol a Woman in the Lead találkozó is volt.
- Nagyszerű volt, mert ez egy elemzési pillanat, kérdeznek tőlünk, figyelnek ránk, elmondjuk mi van. Az ülés a feminizmus előmozdításának kérdésével foglalkozott, és több helyet kértek a nők számára a zeneiparban. Az erő mindig tőlünk jön, és a művészek a tények felé mozdulnak. De nem mindenkinek tetszik ha azt mondjuk amit gondolunk. Sokaknak sokkal kényelmesebb lenne egy fiatal lány, a pop, az ipar részeként és kereskedelmileg mint én, ne mondjon sok dolgot. Könnyebb egy viaszbabának lenni, ahol mindig tökéletes vagy, és a legjobb ha fogalmad sincs erről. De olvasok, hallgatok, beszélek. Mindig csináltam, ilyen vagyok, nem tudok másképp tekinteni. Mivel számomra fontos az igazság, ha fel kell építenem egy karaktert kívülről, hordok egy gyógyszertárat és készen vagyok, de én valami másra szenteltem magam. Nem tudom kimenni és azt mondani, hogy azt csinálom amit az ipar akar, nem lehet. Nem tudom, nincs bennem és máris nagyobb lány vagyok. Próbálok hűséges lenni önmagamhoz és másokhoz, mindig volt hangom. Egy olyan házban nőttem fel, ahol megtanították nekem, hogy van hangom, ahol anyám mindig azt mondta nekem hogy még ha a Nemzet elnöke is vagyok soha ne engedjem meg nekik, hogy rosszul érezzem magam, vagy olyat tegyek ami nem tetszik. "Amikor nem értessz egyet valamivel - mondta nekem - a legnagyobb oktatással, emeld fel a kezed, és mond azt hogy ez zavar engem és nem csinálom ezt." Mindig így tettem, olyan korosztályban is amelyben feltűnő lehetett. A házunkban mindig ez volt a lenyomat, a szüleim tanítása, a nővéremé, láttam hogy mindig így tesznek. Ez valami nagyon természetes bennem, nem valami kényszer. Amikor van valami ami nem tetszik elmondom, ez teljesen természetes. Nem tudok bizonyos kérdésekről elfelejtkezni, csak a gondoskodásért és hogy ne veszítsem el a követőimet.

"Szeretném kifejezni azt a szörnyűséget, horrort és szomorúságot amit érzek azért, ami a chilei néppel zajlik.", mondta egy videóban amelyet október 21-én töltött fel az Instagramra. "Kapcsolatban vagyok a barátokkal, chilei kollégákkal, akik ismerik a valóságot. Ne menj el a hazugságok mellett, hallgasd meg az embereket, nézd meg mi történik, mit csinál a katonaság, mit csinál a rendőrség az emberekkel. Megölnek embereket. Erőt Chile, itt vagyunk veled! Erőt Chile!"

- A videó nagy hatást váltott ki. Voltak emberek akik támogattak téged és voltak akik dühösek lettek.
- Latin-Amerika egy nagyon erős pillanaton megy keresztül. Vannak chilei barátaim akiknek odakint vannak a rokonaik. Elmondták nekem mi történik, mutattak videókat, audiókat , ez egyértelmű elnyomás. Elmondják mit akarnak, de én nem mondhatok semmit, nagyon erős dolgok történnek a régiónkban. Ne mondjak semmit csak tegyem fel a linket az új dalomhoz? Természetesen igen, de nem tudok ezzel egyedül maradni, nem értem, vér van a testemben gondolkozom, érzékeny vagyok. És amikor ezeket a dolgokat mondom nem politikai helyet csinálok, hanem a legemberibb helyet. Az igazság az, hogy megpróbálok nem belekerülni a politikába, a partizán kérdésekbe. Nem tudom mit mondjak, mert gödörben vagyok, mert nem hiszek semmiben, mindig a legjobbat remélem, de csalódást élünk át. Mindannyian a legjobbat reméljük, ábrándjaink vannak. Nem csak Argentínában, hanem Latin-Amerikában. A politika furcsa vibrálás bennem. Mindent amit mondok tisztelettel teszem, nem azzal a szándékkal, hogy valakit elsöpörjek. Mindig úgy döntök középen állok, mert ez a hely teszi lehetővé számomra, hogy mindent nézzek, hallgassak és elmondhassam hogy jó ez vagy az. Vagy sem. Ez nem tetszik, inkább ezt preferálom. Vannak barátaim mindkét oldalról , és nagy figyelemmel hallgatok rájuk , és így elfoglalhatom az álláspontomat  és elmondhatom amit gondolok.

- Az albumaid tükrözik a kereséseidet és aggodalmaidat.
- Ez mind folyamat, egy áramlás. Az első lemezem valóra vált álom volt, a második az álom újboli megerősítése, és a harmadik, a Brava aki próbára tett engem, arra késztetett, hogy igazán bátor legyek, magamra kényszerítettem, elmondtam amit akartam, már a szavak játékával is.

- Például a LaLigera-ra is érted?
- A kultúránkban a fény, a bátor szavak bizonyos negatív jelentéssel bírnak, ezért igyekszem pozitív jelentést adni nekik. Lelkiismeretesen csináltam, különösen a LaLigera esetében, számomra nagyon fontos volt, hogy a dal ezt a címet viseli. Alázatosan teszem az asztalra, hogy bizonyos szavakat használunk, ahogyan be vannak töltve, és naturalizálódunk beleértve minket nőket is. Erről egy nap meggyőződtem egy stúdióban. Egy dalon dolgoztunk, amikor elkezdtem játszani a Lalival, Lali La Ligera, a továbblépés gondolatával, a korcsolyás lánnyal, amit láthattok a videóban, ahol éneklek nincs szükségem semmi drágára, megyek a fényben az életben. A stúdióban levő hat ember megkérdezte tőlem, hogy jónak tűnik e ezt mondani magamról. "Mondjátok el hogyan", kérdeztem tőlük. Ragaszkodtam hozzá, hogy mondják el nekem, hogy mi a baj a fény szóval, és fénynek lenni. Így használtam ezt a szót, és a fényről beszélek, azokról akik életükben a fényben járnak. A jelentés más volt. Ebben a párbeszédben ami jellemző a stúdióban rájöttem, hogy a címnek ennek kell lennie, és egyértelműen szolgál engem hogy megmutassam hogyan alakítom át a szavakat. És tetszett hogy ezt a hatást hozta, és sajnálom hogy kiemeltem mi történt velünk, de jó dolog, hogy erről beszélünk, és megtörjük a sztereotípiákat. Ezek olyan dolgok amelyek az idő múlásával feloldódnak, és amelyeket az új generációk már elfogadnak. A Brava-val valami hasonló volt. Annyira bosszantó, hogy ha egy nő bátor lesz és ötleteket vet fel úgy nézik mintha egy tojástörő lenne, ez nehéz. Meg kell szüntetnünk ezt az érzést, hogy a meghatározások csapdájába esünk, azokba a szavakba amelyekbe kereteznek minket. Ez a legjobb dolog ebbe a munkába mondhatjuk.

Nyilvánvaló, hogy Lali érdeklődése a színészet felé is irányul, amikor olyan projektekről van szó mint amit Tamara Tenenbaum és Erika Halvorsen tett közzé. Ez a Tenenbaum által adaptált El fin del amor: querer y coger, amely olyan témákat vizsgál mint a monogámia, a vágy, a hűtlenség, az anyaság, a szeretet, és az MGM Internacional TV Productions által fog sorozatként megjelenni az Egyesült Államokban a spanyol nyelvű közönségnek és a digitális platformokon.

"Elvittem ezt a könyvet az európai turnéra és nem tudtam elengedni. Hangosan olvastam a táncosaimnak a vonatokon amiken utaztunk, nagyszerű volt ami történt. Annyira egyértelmű amit Tamara mond, számomra ez egy kiváló példa arra, hogy megfigyelhetjük mi történik velünk anélkül, hogy küzdenénk ellene. Az írásmódja lehetővé tette számomra, hogy el tudjam olvasni a barátaimmal, a párommal és odafigyeljenek rám, mert pillantást mutat a társadalmi szerkezetekre, apajogra, vallásokra. És érdekes, hogy a másik nem érzi támadásnak, tehát nem zárkózik be. Nagyon nagy kihívás, hogy ezeket a gondolatokat képekké formázzuk. Nagyon izgatottak vagyunk. Erős trió vagyunk, sok vággyal, tehetséggel."

A mostani kihívás viszont a Sky Rojo, a Netflix eredeti produkciója Álex Pina és Esther Martínez Lobato készítésében, amit jelenleg Madridban és Tenerifén forgatnak. Lali is ott forgat Verónica Sánchezzel, a kubai színésznővel Yany Pradoval, Asier Etxeandíaval, Enric Auquerrel és Miguel Ángel Silvestrevel. A sorozat három prostituált történetére összpontosít, akik elmenekülnek egy klubból ahol éltek miután otthagyták futtatójukat súlyos sérülésekkel. Egy kubai, egy argentin és egy spanyol nő utazik tudván, hogy amit tettek halálos ítéletet érdemel. "A forgatókönyv hihetetlen, mert beszél a prostitúcióról és az emberkereskedelemről. A történet annyira erős, olyan bonyolult témát kap, csavarokkal mert belekerül amit a lányok gondolnak, amiről álmodnak. Ez egy más javaslat, nagyon eredeti. Nagyon erős és kellemetlen dolgokat fog elmondani és bemutatni. Az emberkereskedelem borzalma jelenik majd meg, és a prostituálttá válni vágyó nők esete is, mert vannak olyanok akik választják ezt és ez teljes vitát vált ki. A sorozatban a szex, a a szexualitás és a testek amiket kapunk. Bizonyos értelemben széles skálát mutat arra, hogyan növünk fel, hogyan éljük meg a szexualitásunk."

A forgatási idő lehetővé teszi, hogy figyelemmel kísérje negyedik albumának utolsó részleteit , amelyek közül két dal már ismert: LaLigera és Como Así. "Nincs pontos megjelenési dátum, az év közepe előtt képzeljük el. Ez egy együttműködés eredménye ami nagyon különbözik attól amit elképzelnek. Elhagytam a komfortzónámat és ez tetszik. Mindig azt javaslom, hogy hívjam ki magam. A munkáim nagyon különböznek egymástól. Ez egy nagyon jó kihívás. Sokkal több erővel jutok be a latin világegyetembe, és csináltam venezuelai, puerto rico-i és argentin zeneszerzőkkel is. Sok a feat (együttműködés), amelyek lehetővé teszik a játékot, és érdekes zenei nyitásokat. Sok szempontból eltérő év volt, intenzív, de különféle módon dolgoztam dalokkal, mivel különféle producerekkel vettem fel őket, soha nem dolgoztam így. Volt egy nagyon érdekes keresztezés, olyan lehetőségekkel, amelyek nyitottak nekem spektrumot, zenei nyitást adtak nekem, és úgy érzem szolgáltak, hogy más helyen élő emberekkel dolgoztam."

- Az olyan együttműködések, mint ami Thalíaval volt nagyon erős hatást fejtenek ki. Azt hiszem fogtok még csinálni együtt valamit.
- Nagyon szeretnénk. Nagyon nyitott és nagylelkű nő. Az igazság az hogy nagyon jól éreztük magunkat és jól szórakoztunk.

- De a Lindo pero bruto kritikát is kapott.
- Fogalmam sincs mennyire kritizálták ezt a dalt, Thalíaval együtt meghaltunk a nevetéstől, audiókat küldtünk egymásnak, nem tudtuk elhinni.

"Kemény tested van és üres agyad. Miért nem olvasol egy kis könyvet valamikor? Szép vagy de buta. Elcsábítasz de csak a kinézeteddel. A zsebedben csak egyszerűség van. Ha csendbe vagy szebbnek látlak.", mondja a dal. "Soha nem láttam még, hogy egy reaggeaton zene dalszövegeit ellenőrzik vagy vitatják.", válaszolt Lali. "Ma figyelünk arra amit mondunk, és ezért szeretek a szavakkal játszani. És ez a dal, amely Thalía albumáról származik, egy példája ennek. Az igazság az, hogy zavart minket, mert két nő vagyunk akik nevetnek a buta férfiakon."

Nincs olyan nap amikor ne jelennének meg hírek Laliról, például tavaly novemberben meghívást kapott, hogy ott lehet a Latin Grammy-n Las Vegasban, és elénekelheti Fito Páezzel a Yo vengo a ofrecer mi corazón-t a Fillmore-ban, Miamiban. "Olyan gyönyörű volt. Nagyon izgatott voltam, hogy egy ilyen típus a karrierjével, mindazzal amit képvisel a zenénk számára felkér arra, hogy énekeljem el vele ezt a dalt. Gyönyörű kötelék jött létre, nagyon természetes volt, beszéltünk a dalaimról, meghallgatta őket azt mondta. Nem mindenkinek van az a nagylelkűsége, tisztasága. Elmondok valamit, hogy lássátok hogyan történt. Amikor meghívott , hogy menjek el a stúdióba, hogy dolgozzak vele az új albumán sírtam az érzelmek házában. Amikor megláttam azt mondtam: 'Köszönöm, bálvány vagy, nem tudom elhinni, hogy meghívtál.' És azt válaszolta: 'Ne beszélj ilyet, kollégák vagyunk. Kollégák vagyunk, tehát ne beszéljünk bálványokról, semmi ilyenről. Készítsük el a dalt és szórakozzunk jól.' Egy zseni."

- Milyen más találkozás hagyott nyomot benned még ennyire?
- És...énekelni Serrat-tal. Nagy rajongó vagyok. Szószerint egy olyan házban nőttem fel, amely a rajongója. Ötletnek annó anyukám Nanonak nevezte el a kutyánkat, ez egy őrült ábrázolás Serrat-ról. 6 éves voltam és az anyukám mellettem ült és elmagyarázta nekem a dalszövegeket. Ő egy nagy mesemondó. Egész életemben mélyen csodáltam őt , így soha nem gondoltam volna, hogy igazából énekelhetek vele. Így amikor meghívott, hogy bemutatkozzak a showján (2015. március) nem tudtam elhinni. Azon a napon nagyon ideges voltam. Az öltözőben voltam, készültem, amikor kopogtak az ajtón. És ő lépett be, szabadidőnadrágban, a lemezével a kezében amit aláírt, odaadta nekem. Fél óra volt a showig, és ott volt kezében a lemezzel számomra. 'Szeretnék köszönetet mondani, amiért eljöttél a showmra.' Serrat személyesen. És az ilyen típusú emberekről beszéltem az elején. Előfordul, hogy olyan emberekkel találkozom, akiknek két másodpercnyi hírneve van és márkás seggfejek. És akkor észreveszed, hogy egyetlen érdemes a művészek mögött hagyott ajándék , az emberiség, a másik iránti tisztelet. Ezért szeretem jó emberekkel körülvenni magamat, akik táplálnak és segítenek, hogy ne veszítsem el aki vagyok.

Mit szólsz hozzá?