Még egy járvány sem tudta megállítani hatalmát. Egy nemrég megjelent albummal és egy sorozattal ma a legtisztábban erősíti önmagát.

Lali csak "leszáll". De sem a jetlag, sem az akcentusa nem észrevehető annak ellenére, hogy több mint egy éve Madridban él, ahol a Sky Rojo-t forgatja, a Netflix legújabb kasszasikerét, amelynek a főszereplője. Ebben a pandémiás helyzetben is folytatta a zenei útkeresését - így született meg a Libra, a negyedik stúdióalbuma - amiben megtalálja saját kettősségét, megtapasztalja a magányt és hiányolja a saját ölelését...De ez "az élet keresése" ahogy itt mondják.

Buenos Aires nemcsak az évfordulós címlapunkkal fogadta - amelyben babonákkal dacolt velünk, és fekete macskával pózolt - de az idei év számos projektjével is: megválasztották a Puma nagykövetévé, zsűri lesz a La Voz Argentína új évadában, és előmegbeszéléseket folytat Tamara Tenembaum El fin del amor könyvének képernyős adaptálása miatt.

Lalit komolyan így látjuk. Nem kétoldalú, egyike azoknak az embereknek akikkel jól érzed magad, akikben megbízol, akikkel egy interjú csak őszinte lehet - és nem tudjuk, hogy magyarázzuk meg - de ahogy a kamera elé áll minden érthető lesz: ő egy popsztár. Megvan benne az erő a stadionok megmozgatásához, ugyanakkor a mélység színésznőként vagy aktivistaként, hogy hangot adjon a fájdalmának és az igazságtalanságnak. Reméljük úgy fogja élvezni ezt a találkozót mint mi.

- Milyen rátalálni Buenos Aires-re?
- Furcsa visszatérni. Az az őrület, hogy az ember akarja, de ... készítettem egy videót, hogy hiányzik! Valami keserédes van bennem.

- Mi volt a madridi életben amit most hiányolni fogsz?
- Nos, ott megkóstoltam a városban az élet nedűjét mindenféle titkolózás nélkül: ha felismernek, ha nem...Nem akarok úgy kinézni mint egy bolond, aki azt mondja kérdezzétek Messi-t milyen érzés lehet. De hé, az én skálám szerint tudom ha elmegyek egy bevásárlóközpontba ott történik velem valami. Aztán öntudatlanul elkezdessz egy olyan életet felépíteni, ami kényelmes a számodra. Ott nem gondoltam közvetlenül ezekre a kérdésekre. Éltem annak a környéknek az életét, csináltam az apró dolgaimat, elmentem a kis kávézó helyeimre, hihetetlen emberekkel találkoztam és a szivemet megnyitottam olyan helyzeteket felfedezésére amiket nem ismertem. Ez mindig szép.

- Úgy érzed, hogy ennek köszönhetően különböző dolgokat ismerhettél meg magaddal kapcsolatban, és egy új Lalit kaptál?
- Úgy érzem, hogy megerősített egy Lalit: megerősítette a kollégát, a nőt, az egyéni énemet. Az önvizsgálat kötelezettség, amikor egyedül vagy egy másik helyen, minden kétséget kizáróan arra késztet, hogy felismerd azokat a dolgaidat, amelyek ott voltak de megnyugtattad őket és hirtelen látod a növekedést. Az egyik azt mondja: "Úgy érzem ez egy élmény ami növekedésre késztetett." Nos, láttam. Úgy éreztem minden nap történt valami, és ez volt az élmény szépsége.

- Mintha a pandémia nem állított volna meg. Folytattad a tervet: kiadtál egy albumot, leforgattál egy sorozatot...
- Mert nyugtalan szamár vagyok! Van mit együttműködni egy pszihológussal: nem tudom hogyan álljak le, nagyon fiatal korom óta dolgozom. Ezenkívül ha tetszik amit csinálok nagyon nehéz döntenem a megállásról. Mert mindig keresek egy új projektet, vagy valami új módot, egy dalt vagy bármit. A világjárványban az történt velem, hogy tovább dolgoztam, de mint mindenkinek nekem is újra fel kellett találnom magamat, például énekeltem, de másképp csináltam. Nem? Én, aki az összes showt csinálom  hirtelen ott voltam otthon egy mikrofonnal a házi stúdiómban, hogy felvegyem a dolgokat, feltöltsem őket a hálózatokra, és így osszam meg a zenét. Mintha nem álltam volna meg, ugyanakkor abbahagytam, hogy azon gondolkodjak hogyan lehetne másképp csinálni a dolgokat. A megállásom is kiváltság volt, mert másfél legfeljebb két hónapra álltam meg és rögtön visszatértem forgatni. A Sky Rojo volt az első olyan sorozat Spanyolországban, amely forgatása újraindult.

- A sorozatban a karaktered egy nő, aki megpróbál elmenekülni az emberkereskedelem gyűrűje alól. Beszéltél már olyan lányokkal akik emberkereskedelmi hálózatban voltak? Hogy történt ez?
- Igen, a forgatókönyvírók és a készítők ötlete volt mappákat összeállítani prostituáltakkal készített interjúkkal, az emberkereskedelem áldozatairól, és mindezt az információt a három főszereplő Vero Sánchez, Yany Prado és én kaptuk meg. Elolvastuk, megosztottuk, megbeszéltük, arról volt szó, hogy a földre hozzuk és valóban megértsük ezt a borzalmat. Aztán az intim része volt a feladat, hogy képesek legyünk összeállítani a karaktereket a fikció számára. A Sky Rojo egy akciósorozat, amely olyan témáról akar beszélni amit kevesen választanak, miközben szórakoztat. Elég dicséretesnek tartom, hogy a mainstreambe helyezhetem. Van egy koncepció, ami nagyon jól meghatározza a sorozatot, ami a trójai falóé: megadom neked a szórakozást, a csillogást, az őrületet, a repülő autókat, mindent felgyújtunk...de nem jössz rá, és tőrbe szúrsz azzal amit hallani akarok és ami történik. Szerintem ez egy nagyon okos döntés. Számomra szükségesnek tűnik erről beszélni bármilyen formátumban is. Tudjuk, hogy amikor létezik egy dokumentumfilm amely a nőkereskedelemről szól sokan nem nézik meg. Ez a sorozat meghív téged a fikció élvezésére, és mesélni fog valamiről, amely intim akkordokat érint meg biztosan.

- Megszegsz egy szabályt, amely a következő: "egyszerre egy dolognak kell elkötelezned magad hogy az gyümölcsöt teremjen". Két dimenzió túl nagy, hogyan tudod kezelni az energiát?
- Nagyon tisztában vagyok azzal, hogy rengeteg energiát használok el. Nagyon szeretek dolgozni. Minden nap felébredek és értékelem a lehetőségeimet. Számomra kiváltságnak tűnik azt dolgozni amit szeretek. Nem veszem természetesnek, nem tűnik nekem valami megszerzettnek, hanem olyannak amelyet folyamatosan keresnem kell. A művészetet valami 360 foknak látom, és ha holnap elkezdek festeni, és rájövök, hogy tetszik akkor valószínűleg ezzel fogok dolgokat csinálni és nem hiszem, hogy nagy festőnek kell lennem ahhoz csak át kell adnom magam a kifejezésnek. Nagyon egyértelműen fordul ez velem elő a zenével és a színjátszással, amelynek két hajtóereje van és ezek mindig itt vannak. Ami a színészettel történik velem az az, hogy én választom meg, hogy mit fogok tenni. És a zene annyira személyes, és ez a projekt annyira fontos számomra, hogy mindig megnyerem a mérleget. De projektenként haladok. Kiadok egy lemezt, és közben forgatok egy sorozatot, de nem fogom tagadni, hogy eljön az idő, amikor fáradt vagyok, de lehetőséget látok arra, hogy élvezzem ami az enyém. Kiváltságként élem meg.

- Az utolsó albumod, a Libra személyes keresési folyamat volt?
- A Libra az egyensúlytalanságom volt, nem igazán koncentráltam arra, amit először szerettem volna az összes lemezemen. Bementem a stúdióba és azt mondtam: 'Tényleg nem tudom, áramlani fogok, mert nem tudom.' Ez a lemez tiszta áramlás. Szép áramlás, de voltak gondolataim is: 'Nem tudom, hogy ez rendben van-e.' Minden nap különböző gyártókat láttunk Los Angeles-ben, Miami-ban, Spanyolországban, de ez is sok keresés volt számomra. Valójában azt kérdezték tőlem: 'Mit szeretnél ezzel az albummal?' Csináltam és ilyen volt: 'Fogalmam sincs, ez csak egy folyamat.' Libra nem csak azért mert a horoszkópom, hanem azért, mert volt valami egyensúly ami számomra úgy tűnik megtörtént velem az albummal. Ki kellett egyensúlyoznom a latin hangzást és a popot, ami a lényegem, hogy keveréket készítsek Lali-ból, ez abból a Laliból származik amit most érzek. Olyan volt mint egy imbolygás, és a kép hoztam nekem mikor találkoztam a lánnyal a borítón. Megálltam  és ilyen megvilágosodást kaptam: ' Keresgélek és tisztában vagyok azzal, hogy megpróbálok kapcsolódni valamihez.' Van valami nagyon szép az album esztétikájában, ami ehhez kapcsolódik, a lábaimmal a homokban, a földön mezítláb.

-  Nőként úgy érzed magas költségeket fizettél azért, hogy az iparhoz tartozhass? Sokat kellett lehunynod a szemed? Néhány nappal ezelőtt Cazzu és Arcángel keresztezték egymást, amely vitát indított...
- Ebben a válaszban óvatos leszek, és megnyitom a két szélét. Mert a válasz 'igen'. Nagyon nehéz nőnek lenni bármilyen iparágban, főleg az előadókéban, amelyet a férfiak uralnak. Minden producer férfi, minden döntéshozó férfi, mindig. Szerencsére mostanra kezdek női arcokat látni magas pozíciókban a zenében. De a fő válasz 'igen', mert vállalnom kell a felelősséget és beszélnem. Tisztában vagyok vele és ez összefügg a másik széllel: voltak dolgok, amelyek nekem könnyűek voltak, de az hogy nekem könnyűek még nem jelenti azt, hogy a válasz 'könnyű', mert tisztában vagyok vele, hogy nem az. Úgy érzem varázspálcám van: hasonlóképpen mentem előre, nyitottam az ajtókat annak érdekében, hogy Argentínában egy fiatal pop művészt láthassak, és ezt nem egy egoista helyről mondom, hanem egy olyan a kollégáim számára fontos helyről akik később saját zenét készíthettek vagy kevesebb lett a félelmük. Az, hogy szép úttal rendelkezem nem jelenti azt, hogy az ipar nem lenne szuper a nők számára. Én fordítva látom, ha X okból tudok ajtót nyitni, és ez az ajtó segít valakinek az nagyon jó. És visszatérve Cazzu-hoz és Arcángel-hez a városi műfaj még macsóbb. És továbbra is támogatjuk az arany csípőkkel és nyolc szamárral körbevett gyerek videoklipjeit. Arcángel azt fejezte ki, hogy azok a szamarak akik táncolnak körülötte nem tiszteletre méltóak , mert ők nem gyermeket nevelnek. Elképzelem ezt az ütést Cazzu számára, mert ő abból a zenei műfajból jön. Szóval így szól: Bocsáss meg, itt vagyok...mit akarsz mondani? Mindehhez köze van annak, amit lebontunk. Gyönyörűen működött annak a lebontása hogy már nem szabad bármit mondani. Ha ilyesmit mondassz, akkor az elmúlt években nem tanultál semmit, ez nem ingyenes, nem mondhatod azt amit akarsz. Ez nem azt jelenti, hogy büntessék meg az illetőt, mert ő is tanulhat és jobb lehet ebben, nem kell elkeríteni. Egyszerűen azt mondom, hogy jó, hogy ez azért történik mert azt mondod: 'Vigyázat'. Már nem szabad mondani valami helytelent, és tisztelni kell a nőket. Aki megmutatja a fenekét az Instagram-on, és aki úgy dönt nem teszi, bárkit.

- Apropó, szép kapcsolatot ápolsz a testeddel és az érzékiségeddel. Tisztában vagy azzal, hogy más nők modellje vagy, akiknek esetleg nincs ilyen kapcsolata a testükkel? Hogyan gondolsz a videóid, dalaid képeire?
- Igen, tisztában vagyok vele, ugyanakkor természetes folyamatban vagyok mint mindenki más elfogadom a saját szorongásaimmal és dolgozom rajtuk, a saját traumáimon és bizonytalanságaimon amelyekből sok van.  Néha úgy tűnik hiper készen vagyok a testemmel, és az az igazság, hogy nem, mindig folyamatban van a magad alkotása. Te magad vagy az aki megítéled az esztétikai részt, ez az évek tanulsága. Az elmúlt öt-hat évben sokkal jobban tisztába voltam azzal, amit önmagam elfogadásáért, megszeretéséért, a gyönyörű megjelenésért végzek, amikor szorít a farmer mert hirtelen megérintem magam és rájövök, hogy ha ez a farmer túl sokat táncol az sem jó. Tisztában vagyok azzal, hogy az ember ki van téve és hogy sok fiatal követ engem, tudom, hogy ez egy fontos kérdés. Mindig próbálom tisztázni, hogy nem vagyok példa semmire, mert mindannyian mindig a saját csatáinkat vívjuk. Néhányat a patriarchátus vívott ki, és nagyon nehéz törölni ezt a bélyeget, de mindaanyian mindig ebbe a folyamatban vagyunk. Úgy gondolom, hogy a kifejezési módomban az ad nyugalmat, hogy azon túl, hogy tisztázom, hogy nem érzem magam példának semmiben és remélem senki nem másol le semmiben én sem vagyok bolond, és tudom, hogy a smink, és hogy felveszem a jelmezt és színpadra állok nagyon inspiráló azoknak a fiataloknak, akik szeretik a zenét vagy bármit. Az a mérlegem, hogy amikor beszélek vagy kifejezem magam vagy feltöltök valamit a hálózatokra azt nézem, hogy a személyemben ne az esztétika legyen fontos a számomra. Az vagyok, aki vagyok, beszélek amit beszélek, smink nélkül is felmehetek, szuperprodukció lehetek a színpadon, vagy játszhatok szexi karaktert is. Ha csak a színpadi femme fatale arc lenne ismert rólam furcsa lenne a válaszom. De úgy gondolom egyensúly van egy Lali között, aki többé kevésbé látja ahogy mozgok , hogy milyen vagyok az életben, ahogyan a szexualitásommal játszom, mindegyik én vagyok.

- Hogyan boldogulsz a pénzzel? A siker ezt is meghozza, és a pénz olyan energia, amit tudnod kell kezelni...
- A pénz olyan energia, amely sokáig tartott még megértettem. Olyan családból származom, aminek joga és szükséglete volt, és tíz éves korom óta dolgozom, de eljött az idő amikor többet keresel mint a szüleid és 12 vagy 13 éves vagy...Ez egy olyan kérdés hogy ha felnőttként nem dolgozol rajta bűntudatod épül, amely megakadályozza, hogy megértsd , hogy ez a pénz jó és nem rossz. Ez a pénz nem von el a tiédtől, minőségi életet biztosít, életminőséget nyújt  a szeretteidnek. Úgy gondolom, hogy a szüleim által adott nevelés miatt megértettem mire jó a pénz. Van házam, és tudjuk, hogy mit jelent a tető , főleg ebben az országban, ahol vannak emberek akik bármennyire is törik magukat egész életükben nincs nekik. Tudtam házat venni a szüleimnek, vagy kezet nyújtani a testvéreimnek, komolytalan dolgokat venni mint nyaralás és először utazni...Apró komolytalan ízek, de ezek a dolgok, amikben látom az erőfeszítésemet. Barátok lettünk a pénzzel, mert kezdtem megérteni, hogy ez egy olyan eredmény amely miatt nem kell hibáztatnom magam. Számomra ha meghívom a barátaimat egy grillre, és megkérdezik 'mennyit költöttél?'  megölöm őket. Ott látom a pénzem: elköltöm a szeretett embereimre, jó étkezésekre, jó borra. Ez olyan egyszerű, de velem és a pénzzel történik.

- Legutóbb mikor beszéltünk nagyon szerelemesen láttunk 2018-ban, szerettük volna tudni mire készülsz most...Kicsit fantáziáltunk, hogy Miguel Ángel Silvestre-vel vagy...
- Tudom, hogy csalódást okozok az országnak, sajnálom. Egyike az ezer történetnek, amelyről az embereknek fogalma sincs és soha nem mondanám el nekik, ez az én magánéletem. De azt mondják nekem: 'Nem akarod elmondani?' És esküszöm, hogy nem vagyok Miguel Ángel Silvestre-vel, egyáltalán. Nagyon szép kapcsolatunk van, szeretjük egymást és nyilvánosan dobálja ezeket a megjegyzéseket és szövegeket rólam, de ugyanezeket mondja nekem is. És persze az emberek fantáziálnak, és azt mondják: 'Valami történik itt!' De esküszöm nem. Nagyon jól vagyok, az az igazság, hogy tapasztalat volt máshol élni - a pandémia közben, anélkül hogy utazhatnék, és láthatnám Santi-t, aki a barátom volt - újra kapcsolatba lépett velem: 'Nos, Lali, az élet eléd állítja ezt a helyzetet!' Én aki mindig barátnő voltam, beleszerettem és odaadtam mindent, magamnak adtam ezt az időt ebben a pillanatban, hogy más dolgokat éljek meg. Találkoztam emberekkel , nagyon csendes helyzetben voltam, nagyon nyitott voltam az általam ismert emberek felé, és ez hihetetlen. Megéltem a nőiességemet, a szexualitásomat, a szabadságomat egy nagyon nyugodt helyről, és ez jól sikerült a számomra. Megtanultam, hogy ne essek kétségbe, mert nincs párkapcsolatom. Most itt a sor, és ezt ki kell élvezni mert csak  a jelen van. A jelenem arra késztet, hogy most önmagammal legyek és csodálatos embereket ismerjek meg és ez nagyszerűnek tűnik számomra.

- De jól kijössz a magánnyal...
- Igen, ezekben a pillanatokban. Nem arról van szó, hogy címlapra kerüljek: 'Magányos barbár vagyok.' Az az igazság, hogy vannak olyan pillanataim amikor nem jövök ki olyan jól mint bárki más. Van valami természetes keresés, hogy amikor nem jó a magány át kell gondolni miért. Mindazok a kapcsolatok amik bennünk vannak, a függőség, amelyet akkor generálunk ha beleszeretünk valakibe szuper károsnak tűnik számomra. A szar napok arra késztetnek, hogy megtanuljak valamit a magányról, és hogy a magányommal egy csodálatos napot töltsek el, ez is tanulás.

- Nem veszed magától értetődőnek a dolgokat, ez áldás. Van benned valami hála. Hogyan csinálod? Sokkal kevesebbel néhány ember már a lovon érzi magát...
- Két téma van itt. Egy dolog a hamis alázat amikor azt mondják: 'Ó, nem érdemlem ezt meg.' De nem vagyok alázatos. Valójában az hogy ki vagyok tanulás, és semmi köze az alázathoz. Az hogy megérkezem a munkahelyre és mindenkit üdvözlök az oktatás kérdése nem pedig a művészi oldalam. Amikor a színpadon vagyok tényleg azt gondolom , hogy Whitney Houston vagyok és betörök a fenekemmel a próbán mert jól akarom csinálni, megyek, próbálok, keresek és mindent összerakok , megtervezem az öltözetet, úgy csinálom, hogy képes legyek rá, és azt a helyet amit elfoglalok mindennel el kell foglalnom. De ettől még nem gondolkodom azon, hogy nincsenek olyan emberek akik nálam jobban csinálják vagy hogy megérdemlem-e ezt. A megérdemlés kultúrája furcsa...Nagyon sok ember érdemel olyan dolgokat, amik nem történnek meg velük, vagy fordítva vannak olyan emberek, akikkel történnek dolgok és azt mondod: 'Nem érdemli meg, hogy mindez a szar vele történjen!' És ez az élet...mit tudhatnék. Felelősséget vállalok azért, hogy amim van az nem csak nekem van. Dolgozom ha valami nem működik, keresem az utat, próbálkozom, játszom valamivel, esztétikát keresek. Nem érdekel, nem szeretem ismételni magam. Van egy természetes impulzusom, de nem hiszem, hogy jobban megérdemelném mint mások. Ebben rejlik a különbség. Azt hiszem tisztában vagyok azzal a hellyel amely miatt sem szerény, sem naiv nem vagyok, látom a helyzeteket. A munkámnak van értelme, mert mások is dolgoznak ezen a projekten. Azon a napon amikor elvesztem a gondolatomat, tudom hogy van egy csapat, amely jobbá tesz engem.

- Milyen egy ilyen nagy csapat vezetőjének lenni?
- Furcsa, hogy valaki azt mondja vezető vagyok. Amit elmondhatok magamról, mert tisztában vagyok ezzel akár ebben a munkában, akár ügyvédként, az az hogy bármelyik csoporttal  akivel együtt dolgozol azt hiszem van valami ami ha nincs, akkor nincs semmi: mély tisztelet és hála a másik felé. Úgy gondolom, hogy a vezetői lét alapja az, hogy először hálás vagyok azért, hogy a másik kölcsönadja magát, és odaadja neked az idejét és tehetségét. Nem arról van szó, hogy a másik számára kiváltság, hogy veled lehet. Nekem is kiváltság, hogy legyen ez a csapat, ez kölcsönös. Utána az történik velem, hogy szeretem jól érezni magam. A zűrzavarok, a rossz hangulat, általában nem létezik. Mérleg vagyok, szeretem a harmóniát. Amikor valami nincs összhangban észreveszem és ez zajt okoz. Zavar amikor az emberek 'egyben vannak'. Természetesen vezetőként mindig olyan helyeket keresek, ahol leválhatunk a feszültségről amelyet a munka okoz. Összeállítok egy találkozót - amikor csak lehet - gyakran, grillezek a csapattal, a csapat házigazdája vagyok, és megkérdezem: 'Hé, hogy állsz? Hogy vannak a szüleid?' Ezek a személyek úgy érzik a főnökük tudja kik ők, mi a gondjuk, mi érdekli őket. Vezetőként hirtelen be kell fékezni, és meg kell mondani, ha valami nem volt jó vagy így nem működik. De úgy gondolom mindent lehet tiszteletből mondani.

- Ebben a hónapban a címlapunk címe: 'Teremtsd meg a szerencsédet.' Egyetértessz? Mi a helyzet a szerencsével?
- Ez egy egyensúly, mert van szerencse, ami sokáig működőképessé teszi a dolgokat, de ha a gyerekkoromra utalok, akkor szerencsés embernek tartom magam. Mondok valamit ami számomra jelentős: anyám egyik barátnője , aki egy nagyon különleges nő, aki lát, aki úgy érzi hogy nagyon kötődünk egymáshoz, és amikor édesanyám terhes volt velem ez a barát megérintette a hasát és azt mondta: 'Ez a lányod aki lesz nagyon különleges ember, nagyon jó ember lesz , megvan a maga fénye és valaki folyamatosan védeni fogja...' Odaadtak és azt mondta: 'Milyen szerelem, milyen isteni!' De igaz, hogy be kell vallanom, hogy lány korom óta úgy érzem, hogy bár jó hangulatot teremtek és dolgozó vagyok, van némi szerencsém is. Nagyon sok tehetségesebb ember van nálam, de mégis én vagyok itt.  Tehát nyilvánvaló a szikra, a szerencse, megfelelő időben kellett lennem. Például az első casting történetem kicsit ilyen: eltévedtem, és belecsöppentem egy olyan castingba, amely Cris (Morena)-é volt. Ez egy kis szerencse, és sokszor olyan energiát érzek amit nem igazán tudok, hogy mi ez, vagy hogyan jött létre. Olyan energiát érzek, amely azt mondja nekem: 'Gyere, gyere.' Van valami, ami jó hangulatot ad. Hiszem, hogy az univerzumban van egy energia, amivel tisztában vagyok és amelyet átölelek hogy továbblépjek. Nos...nevezzük ezt szerencsének.