A zsűritag a Ciudad-dal beszélt a La Voz Argentina-ban betöltött szerepéről, sikeres karrierjéről és a figyelemről amit minden egyes megtett lépésénél kap.

Ő egy csillag a saját fényével a művészi univerzumban, de szilárdan a földön lévő lábaival Lali Espósito (29) tökéletesen ötvözi a tapasztalatot és a tehetséget, hogy ragyogjon a La Voz Argentina-ban: "Sok okból örülök. Az egyik az, hogy abban az időben, amikor meghívtak a La Voz-ba nem tudtam megtenni , de már akkor meg akartam csinálni.", fűzte a megjegyzést Lali az Axel,  Soledad Pastorutti, Ricardo Montaner és Tini Stoessel zsűrizésével készült évadra.

Madridba települve, ahol részt vett a Sky Rojo sorozat forgatásán huncut mosolyt és komoly gesztusokat mutatott, amikor a kérdéseket indokolta. Átlátszó és spontán, Lali megmutatja azt a jó hangulatot, amit Marley, Sole, és a Montaner-ek is átélhetnek: Ricardo, Mau és Ricky. "Régóta ismerem őket, mindegyikükkel dolgoztam. Nagyon természetes osztozni velük, nevetünk. A csapat flow-ja elég jó, nagyon jó a vibrálás, azon túl, hogy mélyen megismerjük egymást a magánéletben és mindannyian dolgozunk.", mondja.

És igazolja, hogy ez egy nagy személyes ajándék amit átél: "Nagyon boldog vagyok, mert jó vagyok magammal, mert annak, hogy boldog vagy vagy jól nézel ki semmi köze ahhoz, hogy valakivel együtt vagy-e. Semmi köze ahhoz, hogy szerelmes vagy, mert ilyenek mennek ki, akkor kezdek randizni, amikor a legjobb vagyok. Szerintem a szeretet általában jobbá tesz minket." Másrészt ugyanolyan alázattal erősítette meg, hogy a versenyzők "négyszer jobban énekelnek", mint ő, és Lali azon elmélkedett, hogy kiváltságos személy a saját otthonában "egy olyan országban, ahol 50 százalékos a szegénység".

- Hogyan érzed magad a La Voz Argentina debütálása után?
- Sok okból örülök. Az egyik az, hogy abban az időben, amikor meghívtak a La Voz-ba nem tudtam megtenni, de már akkor meg akartam csinálni. Számomra ez a legjobb zenei valóságshow formátum, rajongok a világ minden tájáról érkező 'hangokért'. Tavaly sem tudtam vállalni a projektet, de ez most megtörténik. Szóval tetszik nekem az az adrenalin, az a rohanás, hogy végre megtörténik.

- Nem kevesebbekkel zsűrizel mint Ricardo Montaner, Sole, valamint Mau és Ricky.
- Ezenfelül a zsűri helyét foglalhatom el! Nagy tisztelettel csinálom, mert mindenki aki odajut négyszer jobban énekel mint én. Nem hiszem el, bár az embernek mindig valamit hozzá kell fűznie. Számomra nagyon izgalmas abban a székben lenni, és mindenki jelen van, Ricardo Montaner, Mau és Ricky, valamint Sole és Marley-val is ugyanúgy barátok vagyunk. Régóta ismerem őket, mindegyikükkel dolgoztam. Nagyon természetes osztoznom velük, nevetünk.  A csapat flow-ja elég jó, nagyon jó a vibrálás, azon tól, hogy mélyen megismerjük egymást a magánéletben és mindannyian dolgozunk. És ez jó.

- Tényleg úgy érzed nem vagy olyan képzett más művészek megítélésére, mint ahogy posztoltad a közösségi hálón, mert ők jobban énekelnek mint te?
- Igazság szerint mindig ott van ez a dolog...A karriert sok tényező építi fel. Felkészülök, összetöröm a lelkem azért amit a zenével csinálok és mindig a lehető legjobb show-kat próbálom adni, és sok nyomot hagyni vele. Vagy amit nyomnak tartok, hogy a dolgok hogyan alakulnak számomra. Természetesen ezen a ponton apró dolgokat kell adnom másoknak, és ha azok szolgálnak, akkor látványosak. De nem marad abba ez az érzés, mert mindannyian hatalmas énekesek, és azt mondom: "Ezeknek az embereknek is itt kell ülnie." Vannak nagyon különleges emberek, akik megjelennek a valóságshowban.

- Mi tetszik a legjobban a formátumban?
- A jó hangulat. Sok olyan valóságshow van, ahol a központot nem a tehetségekre helyezik. A La Voz központja a tehetség. Pont. Miután felfedezzük a történeteket, kötődünk, többé-kevésbé együtt érzünk bizonyos résztvevőkkel. Hagyjuk, hogy az emberek a műsor részének érezzék magukat. De a főszereplő a hang, a tehetség. Hozzájárulok azzal, amit úgy érzem mindegyikhez hozzá tudok tenni, bár az ember nincs annyira tisztában a professzionálisan leélt egész életével, és ottlétében rájön, hogy tudja 'ez egy kicsike''ez valódi, átéltem az élményt'. Emlékszem a saját történetemre is, és onnan bármit tanácsolhatok valakinek.

- És a visszatérésed mellett a humoroddal is bélyeget teszel a műsorra.
- Mert őrült vagyok! Mivel nem szégyellem, egész életemben. Továbbá a Telefe az otthonom fele, és nem érzem magam televíziós stúdióban. Olyan mintha ülnék a fenekemen, olyan természetes ott lenni számomra. Jól érzem magam. Mindegyikünknek megvan a személyisége és a hozzájárulása a zsűriben. Az én energiám nagyon különbözik Mau és Ricky, Sole vagy Montaner energiájától,  különbözünk egymástól és van mit hozzáadniuk. Számomra mindig úgy jön ki, hogy kikapcsolódom, szórakozom, poénkodok, bosszantom a kollégákat és jól érzem magam a show-n túl. Azért járulok hozzá, mert  magamat adom, nem azért, mert olyan karakter vagyok amit csinálok, hanem én ilyen vagyok.

- Készítessz új albumot a Libra után?
- Múlt év novemberében, a pandémia közepén kissé furcsa pillanat volt az album kiadása, de mindenképp szerettem volna kiadni, mert már meg akartam tenni és két éve dolgoztam az albumon, a Libra-n, ami a negyedik lemezem. És innen csináltam Madrid-ból, és most hihetetlen producerekkel dolgozom együtt, és mindenféle nyomás nélkül új zenét készítek. Kissé a saját mozdulataimat csinálom, pop, elektronikus vagy hip-hop hangokat belerakni olyan mint amitől már elhatárolódtam, de most visszatérek az eredetibb hangokhoz, inkább az 'én'-emhez, ezt érzem valamilyen módon.Úgy gondolom ezek a folyamatok időbe telnek, és nem szeretem ha az ipar rohan. Még egyetlen kislemez sincs, mert nekem kell kiadnom, mert az emberek kislemezeket adnak ki. Van olyan, amiben nem hiszek. Szerencsére mindig beoszthatom az időmet, hogy bizonyos időpontokban énekeljek, olyan zenei programot készítsek, mint a La Voz, közben pedig folytatom a saját zenémet, ami nem sokkal később fog megjelenni. De hé, adok neki időt, hogy olyan legyen amilyennek akarom.

- Ha csak egy pályát kellene választanod mi lenne az? Színésznő vagy énekesnő?
- Pszihológia, haha. Nem választanék a kettő közül. (Nevet.) Semmi hazugság. Nagyon sokba kerül nekem, mert egészen fiatal korom óta az életemnek kettő fúziója volt. Olyan sorozatokat csináltam, amelyekben volt zene, színészkedtem de táncolni és énekelni is kellett.  A 'Cris Morena Univerzum' egy művészi 360. Tehát nagyon megszoktam, hogy szétválok és összeolvadok ugyanabban a dologban minden területen, mondjuk. Az utóbbi időben igen, inkább a zenei előadásokat osztottam meg, azért mert nem mindig zenei fikciókat készítettem.A Sky Rojo lehetőséget adott arra, hogy másfajta fikciót is készítsek, máshol éljek. Nagy élmény volt számomra, és így vagy úgy folytathattam a zenémet. És én nagyon szeretek ingázni az egyik és másik között, az az igazság. És nem arról van szó, hogy unnám, mert imádom csinálni. De állandóan a hangstúdió, mindig egy színpadi ritmus, vagy egy-egy fikció vagy film forgatása eláraszt. Nagyon jó, hogy vághatok és csinálhatom egy ideig, majd egy kis idő múlva készítek másikat. Számomra ez a legjobb kombó.

- Mit gondolsz arról, hogy a magánéleted áll az érdeklődés középpontjában, és még a poénjaid is ellentmondásosak? Mint amikor viccelődtél, hogy kétmillió leértékelt peso-d van a bankban.
- Nem viccelhetsz! Kissé le vagyok barnulva igazság szerint az élet ezen pontján, de ez számít. Kiveszik a kontextusból, ha valaki humort akar belevinni, és talán én nem tettem semmit, és olyat mondanak, ami nem igaz...Vagy interjúkat készítenek, amik nem igazak, személyes vagy magánéleti dolgokról. A közelmúltban megjelent egy cikk, amelyben megemlítették a lakhelyemet, de az információk hamisak voltak és az nem az én házam volt.

- Abban a pillanatban gyorsan reagáltál Twitter-en...
- Hamis volt, nem kellett volna aggódnom.De az az igazság, hogy soha nem ugrok, ezek a dolgok nem feldühítenek, mert megértem, hogy ez a népszerűségem része, de ez nem Mariana Espósito, nem az amit az emberek vagy a média felvillant rólad, mintha a barátnőjük lennél. Mert a barátaim, az embereim azok, akik ismernek és tudják, hogy randizom-e, hogyan élem meg a szerelmet, akarok-e barátnő lenni, hol lakom. Tudják az igazat. Szóval nem csinálok annyi drámát magamnak, de ez a dolog különösen feldühített.

- Miért haragudtál ennyire?
- A háttérben büntetés van és ez kellemetlenségeket okoz az embereknek, hogy meg tudtad vásárolni a házad. 10 éves korom óta dolgozom, természetesen megvehettem a házam, ami számomra kiváltság. Pontosan tudom milyen kiváltságot élvezek, 29 éves vagyok és saját otthonom van. Ez sok ember számára nem létezik a hazánkban. Tudatosan a magamé vagyok. A szüleimnek nincs saját házuk, vagyis igen, de annak köszönhető, hogy van egy lányuk, akinek olyan tevékenysége volt, amivel segíthetett nekik. De ez nem normális, a testvéreimnek (Ana Laura és Patricio) nincs saját otthonuk. Nem vagyok bolond, pontosan tudom, hogy ez sokat jelent. Ami nem tetszik nekem ezekben a cikkekben először is az, hogy a hír hamis, sőt nem is volt igaz, rossz volt, nem az az otthonom. És ha így lenne ezek olyan cikkek, amelyek táplálják az emberek csalódottságát, és megértem, hogy ez táplálja a frusztrációt. Ha csak nem érted, hogy valaki jól keres a munkájában és ez normális. De van ebben valami egy olyan országban, amely nehezen viseli a mieinket, és 50 százalékos a szegénység...

- A témák érzékenyítenek.
- Nem vagyok maszkban. Jól teljesítek, keresem a pénzem, amit szerencsére segít a családomnak, a jó életemnek, az utazásnak. Kiváltságos r...nc vagyok, de hírként megfogalmazva szerintem negatívan hangzik. És amikor ez megtörténik a kérdés megválaszolásához talán kissé megugrottam. Mert lehetetlen állampolgárként nem azt mondani, hogy 'Őrült, szerinted ezt csinálom? Töltsük fel, hogy barátnő vagyok, hogy nem vagyok barátnő, hogy Pepito-val randizom, Menganita-val...' Ez a legviccesebb. De a hírekben van valami, ami megérintheti az intimebb szálakat, bosszúságot okoz, és megugraszt kicsit.

- Ha viccesebb dolgokról, például románcokról beszélünk...Mit jelent David Victori ma az életedben?
- Nem határozok meg senkit. Csodálatos barátaim vannak, szerethető emberek, rengeteg szerelem van az életemben, és nem határozom meg az embereket. Ezenkívül ha van valami amit megtanultam ebben az időben a 30 felé kerekedve, akkor az az, hogy egy életed van. Megengedhetem nekik, hogy azt mondjanak amit akarnak, de a számmal csak azt mondom el, amit akarok bizonyos értelemben és módon. El is távolodtam az emberek címkézésétől, egy olyan embertől aki már nem a párom, de a párom volt, a barátom. Az ami. Ő egy személy az életemben. Szeretem ha olyan csodálatos emberek vannak az életemben, mint David és sok más csodás ember, akikkel megosztom az időmet és a jelenemet.

- Egyelőre nagyon boldognak látszol.
- Nagyon boldog vagyok, mert jó vagyok magammal, mert annak, hogy boldog vagyok vagy jól nézek ki nincs köze ahhoz, hogy valakivel együtt legyek. Semmi köze ahhoz, hogy szerelmes vagyok, mert ilyenek mennek ki, akkor kezdek randizni, amikor a legjobb vagyok. Szerintem a szeretet általában jobbá tesz minket. De a szerelem minden, a barátoktól kezdve , hogy mozgásban vagytok a világban, szeressétek jobban egymást. Azt is felfedeztem, hogyan vagyok ma a magamé, és ezzel barátságban vagyok és imádom. Ettől is jól nézek ki, jónak lenni. Mivel ez közvetlenül az enyém, azzal a személlyel aki vagyok, semmi köze harmadik félhez.

- A cataratas-i utazáson más személyekkel is voltál vagy csak David-del?
- Ez az életem, inkább nem beszélek mindenki számára a vakációról. Ez az igazság. Ott vannak a fotók, ennyi. Voltam akivel voltam, semmi sem történik. A legjobb.

- El tudod képzelni, hogy szerelem vagy munka miatt más országban élj? Valójában sokáig voltál Spanyolországban.
- Igen, igen, természetesnek látom, hogy máshol éljek.Valójában mindig oda kerülök. Utazni voltam, és visszatértem Argentínába, ami mindig az otthonom és az az igazság, hogy a Sky Rojo  miatti spanyolországi élmény másfél év volt, ameddig itt voltam, és ez felébresztett. Hirtelen nagyon szorgalmas vagyok, nagyon szeretek keményen dolgozni, és mindig oda mentem ahová a munka vitt. Van egy munkám, amely szerencsére lehetővé teszi számomra a mozgást, a nomádabb életet, és ezt élvezem. Tehát igen, látom, hogy különböző helyeken éljek ahová a munka visz.