A Sky Rojo három királynője: "Ha egy 16 éves fiú úgy dönt, hogy nem megy el kurvázni, miután látott minket a küldetés teljesült."

Lali Espósito, Verónica Sánchez, és Yani Prado a sorozat második évadával tér vissza a bordélyból menekülő három nőként.  "Ha ez a sorozat elbagatellizálja a prostitúciót , akkor 'Az élet szép' elbagatellizálja a nácizmust."

A sorozat világsiker lett, és pénteken elindítja második évadát a Netflixen és létrehozott egy 'testvériséget'. Verónica Sánchez van a központban, mint az 'alma mater': "Ez azért van, mert én vagyok a legidősebb, ez pusztán életkor kérdése.", mondja. Tőle jobbra Lali Espósito áll, mint egy argentin földrengés, aki félórányi beszélgetés során sem tud mozdulatlan maradni. Tőle balra pedig Yani Prado , aki két társa között egyensúlyoz mindig varázslatos kubai mosolya keretében.

Ez a hármas megerősödött, amikor a két külföldi színésznő megérkezett Verónica Sánchez-hez Spanyolországba forgatni. Az alkotók, Álex Pina és Esther Martínez Lobato lassan találták meg a főszereplőiket. "A forgatás dátumát úgy dobták rájuk, hogy nem találták meg ki fog kísérni és a munka engedélyekkel is voltak problémák, ezért szükségét éreztem annak, hogy vigyázzak rájuk, mert én hosszabb ideig figyeltem az alkotási folyamatot.", idézi fel a színésznő, aki már dolgozott együtt a trióval az El embarcadero-ban.

Mellette Lali Espósito bevallja, hogy "irracionális fanatizmust" érez a trió feje felé. "Ő egy látványos, vezető típus, akinek sikerült összehoznia minket az életben mintha nővérek lennénk.", mondja.

A csapat megalakulása után elérkezett a sorozat forgatása, amely félúton van a szélsőséges cselekedetek, és az abszurd humor között. Mindezt fényekbe, színekbe, és csillogásba csomagolják. "A  forgatások még őrültebbek voltak, mint a sorozat végén láthattuk: amikor befejeztük a forgatást teljesen megsemmisültünk.", kezdi Espósito.

"Minden nap energiával és teljesen adrenalinnal kellett megérkeznünk, az érzelmeinket felszínre hoznunk, de nem szabadott hagyni, hogy minden elmeneküljön előlünk a téma érzékensége miatt.", mutat rá Yani Prado, aki "örömmel" vallja be, hogy a három főszereplő azt mutatja, hogy a "21. században végre vannak hősnők" a való életben. "Tizenéves koromban csak hősöket láttam, akik lányokat mentettek. Most három nő van, akik megmentik önmagukat, küzdenek a szabadságukért és megmutatják minden erejüket."

Mindegyikőjük egy egész test egy részét alkotják, és ők együttesen teszik ki a "szupernő" alakját, aminek Coral (Verónica Sánchez) a feje, Wendy (Lali Espósito) a test és az erő, és Gina (Yani Prado) a szív. "A való életben kicsit megértőbb és empatikusabb vagyok, de Wendy karakterében sok van a buenos aires-i nyomornegyedből.", mondja az argentin. "Bár az életem nem volt olyan nehéz, mint az övé, amely prostitúcióval végződött nagyon könnyű volt megtalálni azt a karaktert, aki megvédi a barátait, sőt ha golyó érkezik akkor is eléjük áll. Ezek a szerény emberek értékei, hogy előbbre jussanak, hűségesnek lenni és menekülni akarnak."

És a három nő épp menekülésben van, így kezdi meg a Sky Rojo a második évadát. Menekülnek a futtatójuktól, a prostitúciótól  és a nőkereskedelem világából , amely a márciusban bemutatott első évadban levő epizódokban is már nagyon ellentmondásos volt. A kritikusok és a nézők véleménye megoszlott, a többség szerint az akciójelenetek és a látvány közepén elbagatellizálják a prostitúciót és kiszínezi azt.

"Nem hiszem, hogy elbagatellizálná ezt a problémát. Úgy tűnik számomra, hogy ez az érvelés meglehetősen  konzervatív nézethez vezet minket, mert lehetne azt vitatni, hogyha a Sky Rojo elbagatellizálja a prostitúciót, akkor Az élet szép vagy a Jojo Rabbit elbagatellizálja a nácizmust.", mondja Verónica Sánchez.  "Csak egyetlen módja van elmondani, ez elszegényít minket. A vígjáték és az akció általában fehér műfaj, de itt sok emberhez eljutnak, mert könnyen nézhető. A számok azt mondják, hogy amikor dokumentumfilmet vagy társadalmi  mozit készítenek , amelyeket én szeretek a számok nagyon alacsonyak. Tehát talán így el lehet jutni oda."

Ugyanezen a vonalon maradva Lali Espósito ezekben a kritikákban "képmutató megjelenést" lát, bár elismeri eleinte nehéz volt számára  "tudnia melyik kulcsot kell játszania", hogy eljuthasson a történelem megfelelő pontjára: "Nőként zavar, hogy a prostitúcióról mindig olyan dokumentumfilmekben beszélnek, amelyeket csak két barát és én látunk. Ennek a kérdésnek a kezelése a mainstreamben nagyon bátor, mert mindezt színekkel, fényekkel és őrültséggel mondják el, de amikor rájössz, akkor a valódi információ megüti a nézőt, például, hogy Spanyolország a harmadik a világon és első Európában a prostitúció fogyasztásában. Szerintem Spanyolországban ezt senkinek sem annyira vicces hallani."

És folytatja: "Mivel a prostitúció és az emberkereskedelem még mindig a szőnyeg alatt van az álszent emberek nem szórakoznak rajta.  Nem igaz, hogy ennek a témának nem lehet ritmust adni, vagyis a fikció nem karolhatja fel, hogy beszéljen a történésekről. Egy romantikus vígjáték a szerelemről szól, és én nem élek át olyan szerelmet mint Julia Roberts. Hálás vagyok, hogy a szépirodalom a figyelem felkeltését szolgálja. Ha a sorozat miatt egy 16 éves fiú úgy dönt, hogy nem megy el kurvázni, vagy kétszer is átgondolja mit élnek át ezek a nők, akkor a küldetésünk teljesült."