A színfalak mögött

- Hogy érzed magad a családoddal?
- Ez szemmel látható! Nagyon gondoskodó vagyok, és jól megvagyunk: a valóságban vannak a barátaim és a testvéreim, Ana Laura (29) és Patricio (25), akikkel kiváló a kapcsolatunk, de nem élünk együtt már hét éve. Mindig Martínezben dolgoztam, és Parque Patriciosban éltem, ezután elköltöztünk Banfieldbe 17 éves koromba, majd elkezdtem önállósodni és elköltöztem otthonról.

- Nehezen engedtek el a szüleid olyan fiatalon?
- Az apukám (Carlos) igen, mert nagyon kötődünk egymáshoz. Anyukám (María José) sokkal liberálisabb. De én mindig nagyon független voltam kislány korom óta. 11 éves koromtól dolgoztam, és ezalatt tapasztalatot szereztem és szabadságot.

- Szereted a magányt?
- Igen. Az a jó ebben, hogy a két dolognak van egyensúlya: szeretek egyedül lenni otthon és a barátaimat is szeretem magamhoz meghívni enni. Élvezem a közösséget, de azt is ha csak zenét hallgatok.

- Hogyan jössz ki a szüleiddel?
- Mi mindig olyan család voltunk, akik az asztalnál ülve megbeszélnek mindent. Egyszer jött egy barát hozzánk, leültünk enni és nem tudta elhinni, hogy 15 évesen a szexről beszélgettünk a szüleimmel. Mi hoztuk ezt létre, hogy mondjuk ki a dolgokat, és a testvéreimmel is nagyon ragaszkodóak vagyunk. Miközben mind a hárman nagyon különbözőek vagyunk, közös oktatásban részesültünk, és ez nagyszerű. Azonos értékekeket képviselünk az életben.

- Nagyon kicsi korod óta dolgozol. Le kellett mondanod egyéb dolgokról?
- Serdülőkoromban sosem tudtam elmenni az iskolai kirándulásokra, mert a Chiquititas forgatásai folytak, ez nem volt könnyű, de szerettem amit csináltam. Nem veszítettem, mert tapasztalatot szereztem. Teljesen abnormális dolgokat éltem át a koromhoz képest. Tudtam mit akarok csinálni, és már dolgoztam rajta. 11 évesen Izraelbe mentem turnézni, amikor a barátaim otthon voltak a szüleikkel.

- Sportolsz?
- Táncolok, néha focizok a barátaimmal, mert szeretem születésem óta. Az apukám futball edző, és a bátyám szakmailag focizott, öt évet töltött Olaszországban, amikor a Cameranese Calcio A5 csapatban volt, és most San Lorenzoban játszik. Amikor Parque Patriciosban éltünk az egész család a Bristol clubhoz tartozott, de én korcsolyázni akartam, mert az nőiesebb, és megszöktem, de apukám megtanított focizni. Ezután hokiztam, de a forgatások miatt nem tudtam folytatni. Néhány hónappal ezelőtt a nővérem összerakott a barátaival egy csapatot és néha én is elmegyek szórakozásból, de vigyáznom kell, mert nem sérülhetek meg. Szeretem a sportot, de most nem sok időm van edzeni. Egészséges, de ez minden. Otthon megfőzök mindent, de néha anyukám is küld nekem valamit.

- Akarsz barátnő lenni?
- Mindig barátnő voltam, így ez egy olyan állapot, amit szeretek, de most boldog vagyok egyedül. A szerelemtől növekszünk, de ebben a pillanatban egy olyan személyt keresek, aki látja mit és hogyan akarok.

- El tudod képzelni magad anyaként?
- El tudom képzelni magam anyaként 30 éves korom után, de nem sok gyermekkel. Nem tervezek ilyen dolgokat, csak szakmai dolgokat. Elképzelem, hogy viszem a babámat a showimra, miközben én továbbra is dolgozom. Vannak más vágyaim a házasság előtt, soha nem álmodtam házasságról és gyermekvállalásról, vagy, hogy valaki másra támaszkodjak, én nagyon önálló vagyok.

- Ezer dolgot átéltél. Mi van még hátra?
- Az egész élet! Még mindig sok dolog hiányzik. Nagyon figyelmes vagyok az emberekkel és a projektjeimmel. Élvezem amit csinálok. Ma boldog vagyok úgy, ahogy vagyok és élvezem ezt.

Egy pop istennő

- Nagyon nehéz az élet a médiával?
- Nem tartom magam média személyiségnek, de az is igaz, hogy a munkám túl a magánéletem vált az elsőszámú érdekeltséggé. De nem nyomaszt engem , hogy ez történik, mert ez is része annak, ami boldoggá tesz. Mindig azt mondják ha dolgozom a televízióban, hogy mit akarsz? Történnek kényelmetlen dolgok, de egy bizonyos ponton ez a munkám része, és amikor pihenek élvezem az emberek szeretetét. Szerencsére mindig közelednek hozzám jó szándékkal.

- Kislányként álmodoztál arról, hogy híres leszel?
- Nem, de művészként énekeltem és táncoltam a színpadon. Nem szeretek kitalálni helyzeteket.

- A Mariano Martínezzel való kapcsolatod volt leginkább kitéve a médiának. Szeretnéd, hogy a következő párod ne legyen benne a tvben?
- Nem fogom ezt megválasztani ha szerelmes leszek, mert nem én döntöm el. Akkor fog kiderülni és kész. Az utolsó kapcsolatomban rájöttem, hogy amikor létrejön egy döntés azt vagy elfogadjuk vagy nem. Ebben a környezetben mozgok, ezért érthető, hogy szeretném ha az illető színész vagy énekes lenne, vagy akivel tudok osztozni az életemben.

- 2015-ben volt az első televíziós főszereped. Milyen volt?
- Az Isten áldjon, Esperanza! szabadságot adott a karakter tekintetében és ez az volt, amit szerettem volna. Adrián Suarral azt tehettem, amit szerettem volna és én is építhettem a karaktert, ahogy akartam.

- A zenédben sok az érzelmi töltés vagy ez csak úgy jött?
- Énekesként Lali vagyok, színészként nem. Nem minden dal rólam szól, de ha valaki meghallgatja tudja magát azonosítani vele. A lemezen vannak dalok a Reina és a Lejos de Mí , ami két nagyon konkrét kérdéssel foglalkozik. A Lejos de Mí egy mérgező párkapcsolatról beszél, és egy nőről lelki börtönbe zárva egy másik személy által, és a nemi erőszak témáját is érinti. A Reinat azért írtam mert minden héten hallom az erőszakos híreket és nem tetszenek. Éneklek dolgokról, amiket sok mindenki érez.